Yang Lu-channak három fia volt, közülük az első még születésekor meghalt. A másodikat Yang Yunek vagy Yang Ban-hounak, a harmadikat pedig Yang Jian-hounak hívták, ők később ugyancsak híres TaiJiQuan-mesterekké váltak. Mikor Yang Lu-chan már olyan idős lett, hogy nem tudott oktatni, Yang Yu vette át tőle a tanítómester szerepét. Yang Yu annak érdekében, hogy megfelelően tudja átadni mestere tudását, nap mint nap rendkívüli kitartással gyakorolt, nem ismerve fáradtságot és időjárási viszontagságokat. Emellett Yang Lu-chan sem engedte, hogy Yu szünetet tartson a tanulásban, így időnként ostorral büntette egy rosszul végzett gyakorlat miatt. Ezt Yu nehezen bírta, ezért többször megfordult a fejében, hogy megszökik otthonról. Apja látta Yu különleges tehetségét, ezért a szigorúsága mellett ügyelt arra, hogy ne veszítse el fiát. Yang Yu néhány év alatt igen magas szintet ért el a TaiJiQuan művészetében, ennek ellenére nem szeretett tanítani. Az általa tanított stílus Kis Yang-stílus néven terjedt el.
Yunek volt egy kedvenc szokása, amellyel vizsgáztatni tudta belső erejét. Hanyatt fekve néhány rizsszemet helyezett az alhasára, melyet egy hirtelen kiejtett “haaah” hang segítségével akár a plafonig is fellőtt.
/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/
Yunek volt egy kedvenc szokása, amellyel vizsgáztatni tudta belső erejét. Hanyatt fekve néhány rizsszemet helyezett az alhasára, melyet egy hirtelen kiejtett “haaah” hang segítségével akár a plafonig is fellőtt.
/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/
Hosszú forma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése