Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek az apáthoz.
- Mondd, apát! Ha a világon mindennek a sorsa pusztulás, miért kell tökéletessé válnunk?
- Senkinek sem kell tökéletessé válnia! - csattant föl Lin-csi, de nemhiába volt bölcs tanító, komolyan válaszolt a rossz kérdésre is. – Hívek! Csak az váljon tökéletessé, akinek szenvedést okoz a pusztulás. Csak az váljon tökéletessé, aki szenved az elmúlás gondolatától. Csak az a válassza a tökéletesedés útját, aki csak így könnyíthet sorsán – szólt az apát, s egy történettel világosította meg tanítását. – Nem is olyan rég, itt a Lüliang-hegyekben, egy szerzetes kint az erdőszélen meditált. Még nem merült mélyen gondolataiba, így a legapróbb erdei zajt is jól hallotta. A sok megszokott hangból egyszer csak egy szokatlan, de ismert neszt szűrt ki. A szerzetes felugrott, s hihetetlen iramban futásnak eredt. Izmai azonnal engedelmeskedtek, légzése olajozottan gyorsult, teste minden porcikája bámulatos összhangban működött megfeszített akaratával. Nemhiába edzette testét és szellemét két évtizede könyörtelen gyakorlatokkal, naponta hosszú órákon át. S ez most, nem először, az életét mentheti meg. A szerzetes nyugodt volt, tudatosan kereste a menekülés útját, s meg is találta. Odaért a szakadékhoz, és levetette magát. Biztos volt benne, hogy estében bele tud kapaszkodni a lelógó erős indákba. Így is történt. Megkapaszkodott. A tigris épp akkor ért a szakadék szélére. Mancsával nem ért le az indákig, de nem tágított a sziklás peremről. Lefelé sem volt menekvés, a hasadék túl mély volt, az alján éles kövek. Maradt tehát az inda, amelyen lógott. Ám ekkor egy fehér és egy fekete egér jelent meg az indák közt, s rágni kezdték a szárakat. Azok szép lassan vékonyodtak, majd sorban elszakadtak. A tigris még mindig odafent volt. Ebben a pillanatban azonban a szerzetes egy gyönyörű nagy szem szedret vett észre az indák fölé hajló faágon. Odanyúlt érte, leszakította és bekapta. S lám, milyen nagyon édes volt! – fejezte be példázatát Lin-csi apát a tökéletességről, mely kétséges vállalkozás ugyan, de törekedni rá mégiscsak muszáj. – Hívek! Az ember egyetlen módon nyerheti el a jutalmát. Ha méltó helyzetben találja őt a halál. Fizessétek hát meg a szeder árát! – figyelmeztetett végül Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.
Forrás: Su-La-Ce - Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
- Mondd, apát! Ha a világon mindennek a sorsa pusztulás, miért kell tökéletessé válnunk?
- Senkinek sem kell tökéletessé válnia! - csattant föl Lin-csi, de nemhiába volt bölcs tanító, komolyan válaszolt a rossz kérdésre is. – Hívek! Csak az váljon tökéletessé, akinek szenvedést okoz a pusztulás. Csak az váljon tökéletessé, aki szenved az elmúlás gondolatától. Csak az a válassza a tökéletesedés útját, aki csak így könnyíthet sorsán – szólt az apát, s egy történettel világosította meg tanítását. – Nem is olyan rég, itt a Lüliang-hegyekben, egy szerzetes kint az erdőszélen meditált. Még nem merült mélyen gondolataiba, így a legapróbb erdei zajt is jól hallotta. A sok megszokott hangból egyszer csak egy szokatlan, de ismert neszt szűrt ki. A szerzetes felugrott, s hihetetlen iramban futásnak eredt. Izmai azonnal engedelmeskedtek, légzése olajozottan gyorsult, teste minden porcikája bámulatos összhangban működött megfeszített akaratával. Nemhiába edzette testét és szellemét két évtizede könyörtelen gyakorlatokkal, naponta hosszú órákon át. S ez most, nem először, az életét mentheti meg. A szerzetes nyugodt volt, tudatosan kereste a menekülés útját, s meg is találta. Odaért a szakadékhoz, és levetette magát. Biztos volt benne, hogy estében bele tud kapaszkodni a lelógó erős indákba. Így is történt. Megkapaszkodott. A tigris épp akkor ért a szakadék szélére. Mancsával nem ért le az indákig, de nem tágított a sziklás peremről. Lefelé sem volt menekvés, a hasadék túl mély volt, az alján éles kövek. Maradt tehát az inda, amelyen lógott. Ám ekkor egy fehér és egy fekete egér jelent meg az indák közt, s rágni kezdték a szárakat. Azok szép lassan vékonyodtak, majd sorban elszakadtak. A tigris még mindig odafent volt. Ebben a pillanatban azonban a szerzetes egy gyönyörű nagy szem szedret vett észre az indák fölé hajló faágon. Odanyúlt érte, leszakította és bekapta. S lám, milyen nagyon édes volt! – fejezte be példázatát Lin-csi apát a tökéletességről, mely kétséges vállalkozás ugyan, de törekedni rá mégiscsak muszáj. – Hívek! Az ember egyetlen módon nyerheti el a jutalmát. Ha méltó helyzetben találja őt a halál. Fizessétek hát meg a szeder árát! – figyelmeztetett végül Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.
Forrás: Su-La-Ce - Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése