
A "kínai árnyékboxolás" gyakorlása - másik kifejezés, amely ugyancsak a T'ai Chi Ch'uan-ra vonatkozik - a nap bármely órájában, bárkinek jót tesz, bár kínai szekértők meg vannak arról győződve, hogy ezen kifinomult rítus elvégzésének a legmegfelelőbb ideje kora reggel, és minél korábban végezzük, annál jobb. Ez azt jelenti, hogy reggel hatkor vagy ötkor a városi parkokban, az épületek lapos tetején, a nagyközönség számára nyitva álló kertekben sokmillió kínai végzi minden reggel lelkesen T'ai Chi Ch'uan gyakorlatait, intenzív, szinte transzszerű koncentrációval, hogy ezzel kizárják a mindennapi gondolatokat szellemükből. Úgy vélik, hogy jobb legjobb Kelet felé fordulva végezni a gyakorlatokat, hogy jobban magukba szívhassák a felkelő nap energiával feltöltő sugárzását. A beavatottak, fiatalok és erősebbek egyaránt mindennap tapasztalják, hogy ez a lassú mozgású gimnasztika erősíti őket és következetesen előmozdítja egészségüket. Úgy látszik, hogy az idősebb gyakorlók húznak legtöbb előnyt a gyakorlásból.
Egy ismert kínai orvos-író, Han Su Yin (aki nyugaton "A szerelem sok-fényű dolog" c. regényével nagy közönségsikert aratott) mondja, hogy "ha elnézzük ezeket az idős embereket, akik könnyedén mozognak és ízületeiket mentesen tartják az arthritistől (ízületi gyulladás) és a reumától, akkor fel kell ismernünk, hogy ezeke a rendszeresen végzett gyakorlatok biztosan jót tesznek.Rendkívüli értékük van, különösen a negyven fölötti emberek számára, mivel biztosítják, hogy nem kell szenvedniük ezektől a fájdalmas és mozgásképtelenné tevő betegségektől. Mivel én magam is gyakorlom a T'ai Chi Ch'uan-t, őszintén tudom ajánlani mindenkinek. Ezek a gyakorlatok azt eredményezik, hogy remekül érzem magam, a szellemi erőfeszítés után biztosítja az ellazulást; azonban tudományosan szólva, a T'ai Chi Ch'uan-t nem szabad csodás, mindent gyógyító panaceának tekinteni." Napjainkban a T'ai Chi Ch'uant- rendszeresn gyakorlók többsége általában azért végzi gyakorlatait, hogy fokozza általános jó közérzetét, különös tekintettel a légzés fejlesztésére és a vérkeringés fokozására; és kevéssé veszik figyelembe a támadók visszaverésével kapcsolatos nagy értékét. A haladó tanulók azonban természetszerűen szert tesznek a "Nei Kung"-ra, az érzékszervi észlelés fokozódására, amint a "Nagy Végérvényes Ököl" egyre magasabb szintjeire jutnak. A "Nei Kung" egyfajta "belső erő és érzékenység, amely a Ch'i elvén alapul, amely azt jelenti, hogy a testben lévő minden energia egyetlen pontra koncentrálható.
A mester egy bizonyos értelemben az energia "Nap"-jává válik. Állandóan egyfajta általános erőt sugároz, amely azonban csekély összes összpontosított energiájához viszonyítva. Mint egy nagyítóüveg, képes Napjának szerteszóródó, egészséges sugárzását abszorbeálni és koncentrálni a tüzes nagyításnak egy kiválasztott pontjába. Természetes "melege" - egy nagy sifu-val vagyis mesterrel végzett hosszas edzések révén - az ellenséges ingerlések révén mindig erősödni fog, amely egy sűrűsödést eredményez a támadó pont felé, ámbár ez láthatatlan és érezhetetlen. Az éberségnek a megszerzett belső "melege" minden harcművész célja, valóban a legmagasabb szintű védőerő. A T'ai Chi Ch'uan mesterek és a legtöbb más harcművészeti mester véleménye szerint, ez a belső energia figyelmeztet az esetleges ütésre, mielőtt az elérné célját a testen, vagy pedig képessé teszti az esetleges áldozatot, hogy az ütésnek sérülés vagy fájdalom nélkül ellenálljon.
Legendás történetek vannak arra vonatkozóan, hogy a támadók eltörték kézcsontjaikat, amikor a mester állkapcsára ütüttek. A mester sértetlenül haladt tovább. Ez talán misztikusnak és mindenképpen érthetetlennek tűnhet a nyugati ember számára, de a T'ai Chi Ch'uan mester számára ez a művészetével járó természetes előny. Ő, aki egy a Tao-val, "minden sérülés fölött áll" és "nyugalmat élvez a viszály közepette".
/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése