Egy fa eltörik a hidegben:
Megrázó hang.
A téli napfordulón a legrövidebb a nappal, és az éjszaka a leghosszabb. Ugyancsak ez a nap lehet a leghidegebb. A szél hideg és kegyetlen, mindent levág, ami a útjába áll. A hó és a jég sem ismer kíméletet. A hajléktalanok megfagynak. Még a legerősebb fa is beletörhet a hirtelen jött hidegbe.
Egy eltörő fa csattanása váratlan csapás.
Micsoda borzalmakat és tragédiákat hoz ez a nadír! A tél jeges korbáccsal kínozza a világot, a gyengéket eltapossa jégcsizmája sarkával. Néha még panaszra sem merjük nyitni a szánkat a tél rohamában elesettek miatt, mert félünk, hogy a könnyeink az arcunkra fagynak. De látunk és hallunk. Összebújunk a tűz körül, és megfogadjuk, hogy túléljük.
Nem számít, mennyire ver minket a balszerencse, emlékezzünk, hogy ez a kerék legmélyebb pontja. A dolgok nem süllyedhetnek örökké. Mindennek van határa, még a hidegnek, a sötétségnek, a szélnek és a haldoklásnak is.
Ezt nevezik a tél kezdetének, pedig valójában a tél halálának a kezdete. A mai naptól várhatjuk a fényt és a meleget.
/Forrás: Teng Ming-Tao - A Tao 365 gyöngyszeme (355, Tél)/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése