
Park Chan-wook (
Oldboy) új filmje, a
Thirst (Bakjwi) korábbi munkáihoz hasonlóan mind témájában, mind képi megjelenítésében erőteljes hatást gyakorol a nézőre. A történet egy katolikus pap és egy fiatal lány érzelmi játékát mutatja be több fázison keresztül. A pap erkölcse, értékrendje küzd a lány iránt érzett szexuális vággyal, a vágy kielégülése után pedig a féltékenységgel, birtoklással. Mindez odáig fajul, hogy olyanná teszi, mint ő maga és ezzel kiemeli a halandóság körforgásából, hogy örökre élvezze a társaságát. A kezdeti örömöt és a későbbi erkölcsi önostorozást a tehetetlenség váltja föl, annak felismerése, hogy nincs hatása a lányra, már nem tudja megállítani. Egyetlen kiutat lát, amiben végül együtt oldódnak fel.
A film a Cannes-i filmfesztiválon a Zsűri díját kapta, illetve más fesztiválokon a 3. legjobb ázsiai film, illetve a legjobb női szereplő díját is elnyerte. A blogban szereplő plakátot provokatív és zavaró jellege miatt hazájában betiltották. A film azonban ezzel együtt teljes, így e posztba ezt választottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése