A kínai filozófusok között a legnagyobb, akinek az alakja magasra emelkedik a forradalmi bizonytalanság és az árulások évszázadaiból, Konfucius (K'ung Fu-tze, Kr.e. kb. 551-479). A konfucianizmus mély filozófia áramlatában több filozófiai elgondolást fogalmztak meg, amelyek "A Gondolat Száz Iskolája" néven váltak ismeretesség. (A kínai "száz" annyit akar jelenteni, mint "sok".) A konfuciánusok után a legnagyobb befolyásuk a taoistáknak volt, akik tanításaikban a fizikai és szellemi lét magasabb formáira való egyéni kutatásra buzdítottak. Mivel a Taoizmust tárgyilagos gyakorlati szempontjai ellenére a "legrejtélyesebb kínai filozófiának" nevezték, célszerű összehasonlítani a jobban elismert és jobban megértett konfucianizmussal. Beauson Tseng, egy kortárs kínai filozófus így foglalta össze a két irányzat közötti különbséget: "Ha a természet (a Tao) Mennyországának Urait egy óceánhoz hasonlítjuk, akkor az a fickó, aki törekszik és bölcsen hasznát veszi a hidrodinamikával kapcsolatos ismereteinek, hogy légvonalban ússzon választott céljai felé - ez a konfuciánus. A másik fickó, aki úgy véli, hogy számára az az eszményi hely, ahová a szelek és az áramlatok maguktól sodorják őt - ez a taoista. Minél több lehetőséget adunk a tudománynak a szabad játékra, a tudomány annál többet tehet az ember szolgálatára. A tao nagyon úgy viselkedik, mint a tudomány." Míg a többi filozófiai iskolák legtöbbje, köztük a a konfuciánusok és a legalisták úgy vélték, hogy a szociopolitikai problémákat szabályzatokkal és törvényekkel kell megoldani, az anarchista taoisták úgy vélték, hogy "minél több megszorítás és tiltás van a törvénykönyvekben, annál több lesz a tolvaj és a bandita."Bánkódó taoista gondolkodók úgy érezték, hogy a legjobb túllépni a földi szenvedésen azáltal, hogy visszahúzódnak a rosszul elgondolt, ember-alkotta "civilizációtól", és csatlakoznak vagy újra csatlakoznak az élet természetes erőihez. Meg voltak győződve arról, hogy ez megvalósítható azáltal, hogy a szervezett társadalomtól teljesen elszakadva élnek, mint szemlélődő remeték, akik mélyen elzárkóztak a hegyek és az erdőségek rengetegében.
A buddhista hittételektől eltérően a taoizmus nem ígér felszabadító nirvánát vagy belépést a túlvilági örömök birodalmába lelki törekvéseik végpontján. Nem ígér olyan üdvösséget sem, amely megmentené az embert a halál utáni élet nyomorúságától. Ellenkezőleg, a taoisták az életet nagy kincsnek tartják, mivel számukra az élet mindenek fölött édes és gyönyörűséges, miután biztosították azt a természet ritmusa révén.
/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése