Lao Tzu követelménye volt a Wu Wei, amelyet általában "nem-cselekvés"-nek fordítanak, amellyel jellemezni tudja az ember helyes kapcsolatát a természettel. A felszínen a Wu Wei annyit jelent, hogy "nem csinálunk semmit" vagy "teljesen inaktív maradni". A pragmatikus keleti gondolkodás számára esetleg ez a következményekkel nem járó lustaság nevetséges elgondolása lehetne, koncentrációval azonban a mélyebb értelmét felismerhetjük. A "nem cselekvés" nem jelent lustaságot, apátiát vagy közömbösséget a taoista számára, ez inkább azt az ellent-nem-álló hozzáállást foglalja magában, amelyet a természetnek engedelmeskedve, vagy azzal közösségben tanusít."A Tao sohasem cselekszik, mégsem hagy semmit elvégezetlenül."
(Tao Te King, 81. fejezet)
Ahhoz, hogy alkalmas módon "nem-aktívak" legyünk, le kell mondanunk ambíciózus vágyainkról, mivel a vágy az a kezdeményező erő, amely az embert a tevékenységre indítja.
Mivel a Tao legnagyobb kinyilatkoztatása a "csendességben" van, ezt a "csendességet" meg kell őriznünk bensőnkben azáltal, hogy lemondunk minden olyan indítékról, amely azt megzavarná, vagy tevékenységbe vonná. Ne mozduljunk reagálva a külső indítékainkra, hanem csak azokra, amelyek belülről és spontán módon jelentkeznek. Amikor végül is túl emelkedünk saját én-magunkon, és egyesülünk a természttel, akkor egységben vagyunk a Taoval. Íly módon Lao Tzu hangsúlyozta, hogy tudatában kell lennünk az aktív princípiumnak, de a passzív princípiummal kell tartanunk.
"Aki tudja férfi-hatalmát, mégis megőrzi nő-lágyságát,
Aki tudja a férfiast (az aktív princípiumot), de tartja a nőiest (a passzív princípiumot)."
(Tao Te King, 28. fejezet)
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a taoista beletörődik valamiféle gyenge és félénk engedelmességbe. Itt inkább a rendíthetetlen erő kemény attitűdjéről (hozzáállásáról) van szó abban a taoista elszánásban, hogy makacs ellenállás nélkül türelmesen nefogad és eévisel. Megtanulta, hogy makacs legyen reményeiben. Tudja, hogy végül is a nap fel fog ragyogni a legsötétebb felhők mögül is. Ez a "megvalósítás cselekvés nélkül" lényege.
A Wu Wei passzív elve magában foglalja a természet iránti spontán reagálást is. A természet megváltoztatására irányuló szándékos erőfeszítés csak zavart és bonyodalmakat okoz. A spontaneitással kapcsolatos jellegzetes taoista elgondolás jelentős hatással volt arra a filozófiára (értsd: elméleti háttérre), amely a Kung Fu testedzése mögött van. A Kung Fu nem olyan harcművészet, amelyet az erőszak terjesztésére hoztak létre. Arra tervezték, hogy reagáljunk a külső és ellenséges erőkre, de csak akkor, ha szükséges, azaz ha a természet derűs nyugalmát fenyegeti valami. A Kung Fu-nak azonban több stílusa "szándékos erőfeszítést" is beépített, attól a széndéktól vezettetve, hogy mesteri szinten valósítsák meg azokat az önvédelmi rendszereket, amelyeket külső vagy "kemény" izomrendszereknek neveznek. Az alapvető edzésben a Kung Fu "hívő" fárasztó gyakorlatok során megy keresztül, amelyhez kétségtelenül kell "szándékos erőfeszítés", hogy biztosítsa testi kondícióit. A napról-napra, évről-évre végzett folytonos testedzés során ezek rendkívül pontosan irányított ütések, rúgások és blokkolások szellemileg kifinomodnak, és spontán reakciókká válnak. Minden fenyegető veszély kivédhető egy intuitív vagy "természetes", gondosan kifejlesztett védekező zsigeri reflexreakcióval, amely lényének elválaszthatatlan része. Korábbi, tervezett mozgásai ösztönös, nem-tervezett mozgásokká válnak. Az ellenfél fejünk felé lendülő öklét azzal az ösztönös könnyedséggel hárítjuk el, mint az orrunkra repülő legyet. Ha kiterjesztjük a harci művészeteknek ezt a spontán rátermettséggel kapcsolatos, néha nehezen érthető, de létfontosságú elgondolását, akkor felvethetjük azt a gondolatot, hogy állhatatos gyakorlás révén minden mozgás "Wu Wei"-é alakítható.
Forrás:
David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu
Lao-ce - Tao Te King idézetek Weöres Sándor könyve alapján (pinyin Lǎozǐ - Dàodéjīng)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése