Egy igazi kínai mester azonban annak ellenére, hogy képes egy támadó testét összezúzni, taoista meggyőződése alapján soha sem gyalázza meg saját művészetét azzal, hogy az értelmetlen, öncélú agresszió szintjére alacsonyodna le. Ellenkezőleg, azt mondaná: „örömet találni a győzelemben annyi, mint örömet találni a gyilkolásban.” A Kung Fu-t csak az élet természetes folyásának a megőrzésére szabad felhasználni, arra, hogy a pusztító erőket kikerüljük, más irányba tereljük, semlegesítsük, vagy „megkeverjük”. Az önuralomnak ezt a művészetét nem szabad arra használni, hogy másokat leigázzunk, vagy ellenőrizzünk. A Kung Fu-nak ez az alapvető attitűdje az egyik legfontosabb taoista parancsra épül, amelyet Lao Tzu így fogalmaz meg:
„A cselekvő elbukik, a szorongató veszít. -Ezért a bölcs nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.” (Tao Te King, 64. fejezet)
Chuang Tzu, Lao Tzu legjelentősebb utóda, aki igen nagy befolyást gyakorolt, a legnagyobb taoista író, akinek a léte határozottan bizonyítható (élt. Kr.e. 365-290), azt írja, hogy a Wu Wei annyit jelent, mint teljesen igény nélküli, feszültség nélküli cselekvést. Az a tökéletes tevékenység, amelyben semmi olyasmit nem teszünk, ami erőltetett vagy természetellenes lenne. Az, aki ezt a nyugodt folyamatot vagy áramlást követi, ténylegesen többet végez. A tudatos erőfeszítés csak megzavarja a folytonos harmóniában mozgó világegyetem spontán beteljesülését.
Chuang Tzu-nak „A győzelem igénye” c. verse ennek az igazságnak a lényegét fogalmazza meg:
„He egy íjász a semmiért lő,
teljes ügyességének a birtokában van.
Ha egy réz karperecért lő,
akkor már ideges.
Ha egy arany díjért lő,
már vakon jár el
és két célpontot lát -
elvesztette az eszét!
Ügyessége nem változott.
De a díj megosztja őt.
Ügyel.
Többet gondol a győzelemre,
mint a lövésre -
és a győzelem igénye
elveszti erejét.”
(Chuang Tzu Útja, XIX. 4. - Thomas Morton fordítása alapján)
Fizikai szempontból a taoizmus legnagyobb érdeme a kínai harci művészetek szempontjából a T'ai Chi Ch'uan létrehozása volt. Ez nem más, mint teljes egyensúlyi és izomellenőrzési rendszer, amelynek eredeti célja az volt, hogy fenntartsa az egészséget, megnyugtassa a szellemet és hosszú életet biztosítson. Az önvédelmi módszereket később alakították ki, az edzés későbbi, igen magas fejlettségi szintjei számára. Ezek olyan hatékonyak lettek, hogy a T'ai Chi Ch'uan elismerten a hagyományos kínai „boxolás” egyik magasiskolája. A T'ai Chi Ch'uan a T'ai Chi taoista fogalomra épül, amelynek jelentése a „Nagy Végső”, vagy „Nagy Végérvényes”. A T'ai Chi, amelyről először az ősi I Ching-ben tettek említést, nem más, mint a világegyetem létének elsődleges oka.
Sokan azt állították, hogy a Tao képviseli a világegyetem eredetét. Ez így pontatlan állítás. Ámbár a Tao-ról azt mondják, hogy ez az univerzális princípium, amely az anyagi világot alkotja, ez birtokolja az önmagába visszaforduló pozitív és negatív erő mozgását. Nem hozhatja létre önmagát. Ezt a T'ai Chi hozta létre. A Tao, mint a világegyetem szükséges eleme, a semmiség széles, statikus és derűsen nyugodt állapotából jön, amely nem más, mint a T'ai Chi.
Ez puha, passzív és nyugodt, mégis földi rendszerünk leghatalmasabb és aktív elemének folytonos létrehozója. A T'ai Chi, mint a világegyetem realitása, a világegyetem végső törvényének, a Tao-nak a lakóhelye. A „Nagy Végérvényes”-hez nem csatlakozik természetfeletti hatalom, és a T'ai Chi-ben magában nincs semmiféle erő. Ez „dinamikus nyugalmat” jelent, amely a semmiség állapotában székel.
Bemutatva a taoizmusnak a Kung Fu-val kapcsolatos legfontosabb tanításait, hangsúlyoznunk kell, hogy a „Nagy Végérvényes” nyugalmi állapotában nem létezik erő. Így a T'ai Chi puha minőséget birtokol. Ebből a minőségből születik a Yin és a Yang a Tao összefüggésében. A világegyetemben lévő „dolgok miriádjai” a Yin és Yang egymásra hatásának az eredményéből jönnek létre.
A T'ai Chi-nek ezen elmélete szerint a végső és legfőbb egyetemes minőség a puhaság. „A kemény és az erőteljes szét fog esni, a puha és az, ami enged, az előnyben van.” A taoista hitnek ez a lényeges tétele összevethető azzal a keresztény vallásos tétellel, hogy a „szelídek fogják örökölni a Földet.” (vö. Mt. 5,5) Itt ugyanaz a gondolat merül fel, csak éppen egy másik ösvényen megközelítve. Meg kell mondani, hogy a taoista út, úgy látszik, mindig a vízhez vezetett, ehhez a kedvelt, életet fenntartó képhez. Ez a titokzatos és tűnékeny anyag szimbolizálta az Utat és annak hatalmát. A víz jelképe volt a „nem-erőszakosnak”, a „nem-feltűnőnek”, és annak, hogy a nem-tökéletes mindig keresi otthonát a „lenti alapban”, amely a „Tao tartózkodási helye”. (Mivel a tökéletesség folyamatosan vonzaná a tökéletlenséget vagy ennek a létmódnak a kisebbedését, ezért a taoista minden ellenállás nélkül elfogadja a tökéletlenség alacsonyabb szintjét.) „A tökéletesség hívja a hiányosságot, az emelkedés a bukás után kiált.” Ez az oka annak, hogy a nyomorékok és a púposok jelentős szerepet játszanak a taoista irodalomban. Mivel a létet „befejezetlennek és tökéletlennek” tekintették, úgy vélték, hogy ezek az emberek szellemileg jobban rá vannak hangolódva a világegyetem „természetes rendjére”, mint azok, akik fizikailag teljesebbek. „Az elgörbült teljes lesz” - mondta Lao Tzu. „Valami hajlott és egyenes lesz.” Ezzel azt akarja mondani, hogy az igazi teljesség és egyenesség csak úgy érhető el, ha visszatérünk az Útra. (Figyeljünk Lao Tzu gondolatára: „Az ég alatt nincsen puhább és engedékenyebb, mint a víz. Mégis, semmi sem mérhető a víz erejéhez. Kemény és ellenálló dolgok nem találnak módot arra, hogy kárt tegyenek benne. A gyenge legyőzi az erőset, a kedves legyőzi az erőszakost. Az ég alatt mindenki észreveszi ezt, de nincsen senki, aki hasznosítaná ezt az ismeretet.”)
/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/
„A cselekvő elbukik, a szorongató veszít. -Ezért a bölcs nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.” (Tao Te King, 64. fejezet)
Chuang Tzu, Lao Tzu legjelentősebb utóda, aki igen nagy befolyást gyakorolt, a legnagyobb taoista író, akinek a léte határozottan bizonyítható (élt. Kr.e. 365-290), azt írja, hogy a Wu Wei annyit jelent, mint teljesen igény nélküli, feszültség nélküli cselekvést. Az a tökéletes tevékenység, amelyben semmi olyasmit nem teszünk, ami erőltetett vagy természetellenes lenne. Az, aki ezt a nyugodt folyamatot vagy áramlást követi, ténylegesen többet végez. A tudatos erőfeszítés csak megzavarja a folytonos harmóniában mozgó világegyetem spontán beteljesülését.Chuang Tzu-nak „A győzelem igénye” c. verse ennek az igazságnak a lényegét fogalmazza meg:
„He egy íjász a semmiért lő,
teljes ügyességének a birtokában van.
Ha egy réz karperecért lő,
akkor már ideges.
Ha egy arany díjért lő,
már vakon jár el
és két célpontot lát -
elvesztette az eszét!
Ügyessége nem változott.
De a díj megosztja őt.
Ügyel.
Többet gondol a győzelemre,
mint a lövésre -
és a győzelem igénye
elveszti erejét.”
(Chuang Tzu Útja, XIX. 4. - Thomas Morton fordítása alapján)
Fizikai szempontból a taoizmus legnagyobb érdeme a kínai harci művészetek szempontjából a T'ai Chi Ch'uan létrehozása volt. Ez nem más, mint teljes egyensúlyi és izomellenőrzési rendszer, amelynek eredeti célja az volt, hogy fenntartsa az egészséget, megnyugtassa a szellemet és hosszú életet biztosítson. Az önvédelmi módszereket később alakították ki, az edzés későbbi, igen magas fejlettségi szintjei számára. Ezek olyan hatékonyak lettek, hogy a T'ai Chi Ch'uan elismerten a hagyományos kínai „boxolás” egyik magasiskolája. A T'ai Chi Ch'uan a T'ai Chi taoista fogalomra épül, amelynek jelentése a „Nagy Végső”, vagy „Nagy Végérvényes”. A T'ai Chi, amelyről először az ősi I Ching-ben tettek említést, nem más, mint a világegyetem létének elsődleges oka.
Sokan azt állították, hogy a Tao képviseli a világegyetem eredetét. Ez így pontatlan állítás. Ámbár a Tao-ról azt mondják, hogy ez az univerzális princípium, amely az anyagi világot alkotja, ez birtokolja az önmagába visszaforduló pozitív és negatív erő mozgását. Nem hozhatja létre önmagát. Ezt a T'ai Chi hozta létre. A Tao, mint a világegyetem szükséges eleme, a semmiség széles, statikus és derűsen nyugodt állapotából jön, amely nem más, mint a T'ai Chi.
Ez puha, passzív és nyugodt, mégis földi rendszerünk leghatalmasabb és aktív elemének folytonos létrehozója. A T'ai Chi, mint a világegyetem realitása, a világegyetem végső törvényének, a Tao-nak a lakóhelye. A „Nagy Végérvényes”-hez nem csatlakozik természetfeletti hatalom, és a T'ai Chi-ben magában nincs semmiféle erő. Ez „dinamikus nyugalmat” jelent, amely a semmiség állapotában székel.
Bemutatva a taoizmusnak a Kung Fu-val kapcsolatos legfontosabb tanításait, hangsúlyoznunk kell, hogy a „Nagy Végérvényes” nyugalmi állapotában nem létezik erő. Így a T'ai Chi puha minőséget birtokol. Ebből a minőségből születik a Yin és a Yang a Tao összefüggésében. A világegyetemben lévő „dolgok miriádjai” a Yin és Yang egymásra hatásának az eredményéből jönnek létre.
A T'ai Chi-nek ezen elmélete szerint a végső és legfőbb egyetemes minőség a puhaság. „A kemény és az erőteljes szét fog esni, a puha és az, ami enged, az előnyben van.” A taoista hitnek ez a lényeges tétele összevethető azzal a keresztény vallásos tétellel, hogy a „szelídek fogják örökölni a Földet.” (vö. Mt. 5,5) Itt ugyanaz a gondolat merül fel, csak éppen egy másik ösvényen megközelítve. Meg kell mondani, hogy a taoista út, úgy látszik, mindig a vízhez vezetett, ehhez a kedvelt, életet fenntartó képhez. Ez a titokzatos és tűnékeny anyag szimbolizálta az Utat és annak hatalmát. A víz jelképe volt a „nem-erőszakosnak”, a „nem-feltűnőnek”, és annak, hogy a nem-tökéletes mindig keresi otthonát a „lenti alapban”, amely a „Tao tartózkodási helye”. (Mivel a tökéletesség folyamatosan vonzaná a tökéletlenséget vagy ennek a létmódnak a kisebbedését, ezért a taoista minden ellenállás nélkül elfogadja a tökéletlenség alacsonyabb szintjét.) „A tökéletesség hívja a hiányosságot, az emelkedés a bukás után kiált.” Ez az oka annak, hogy a nyomorékok és a púposok jelentős szerepet játszanak a taoista irodalomban. Mivel a létet „befejezetlennek és tökéletlennek” tekintették, úgy vélték, hogy ezek az emberek szellemileg jobban rá vannak hangolódva a világegyetem „természetes rendjére”, mint azok, akik fizikailag teljesebbek. „Az elgörbült teljes lesz” - mondta Lao Tzu. „Valami hajlott és egyenes lesz.” Ezzel azt akarja mondani, hogy az igazi teljesség és egyenesség csak úgy érhető el, ha visszatérünk az Útra. (Figyeljünk Lao Tzu gondolatára: „Az ég alatt nincsen puhább és engedékenyebb, mint a víz. Mégis, semmi sem mérhető a víz erejéhez. Kemény és ellenálló dolgok nem találnak módot arra, hogy kárt tegyenek benne. A gyenge legyőzi az erőset, a kedves legyőzi az erőszakost. Az ég alatt mindenki észreveszi ezt, de nincsen senki, aki hasznosítaná ezt az ismeretet.”)
/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése