13. Yang Shao-hou (1862-1930)

A Yang-stílus családon belüli átadását Jian vitte tovább, akinek szintén három fia volt. A legidősebbet Yang Zhao-xiongnak, a legfiatalabbat pedig Yang Zhao-qingnek hívták. A középső fiú fiatalon meghalt. Yang Zhao-xiong, más néven Yang Shao-hou örökölte elődei erős harcias karakterét, és ez kellő alapot nyújtott ahhoz, hogy ő is magas szintre vigye a TaiJiQuant. Hétéves korában kezdett el gyakorolni, és szinte az első pillanattól kezdve a támadásra tette a hangsúlyt. Mestere volt a TaiJiQuan harcban való bemutatásának, valamint a rövid és gyors technikák alkalmazásának. Eleinte ő is a lágyabb technikákat gyakorolta, de később saját belátása szerint átalakította őket. A könnyed lépéseket élénk lábmunkára cserélte, amelyben gyors és lassú mozdulatokat váltakozva használt. Fürgén és erőteljesen mozgott, mozdulatait egyszerű lökéstechnikái és lángoló tekintete tette félelmetessé. Harcmodora pimasz és kegyetlen volt, mely vegyes érzelmekkel teli tiszteletet keltett másokban. Durva tanítási módszerei miatt nem dicsekedhetett annyi tanítvánnyal mint öccse, bár mind a ketten magas szinten értettek a TaiJiQuan művészetéhez.

Nanking-ban történt vele, hogy egy a hírnevére irigykedő harcos kereste fel, küzdelemre kérve őt. Jian ellenfele, a harc elkezdése után nem sokkal maró citromport szórt Yang szemébe, amitől átmenetileg nem látott. Éles hallása segítségével azonban képes volt meghallani ellenfele támadásait, így könnyűszerrel győzött. Ez az eset tovább növelte Jian hírnevét.

Kitűnő hallása és ereje mellett más képességekkel is rendelkezett. Képes volt a gyertya lángját magához vonzani és így eloltani. Célbadobásai kivétel nélkül pontosak voltak, ezeket sorozatban is be tudta mutatni.

/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/