50. Wang Yongquan

Wang Yongquan (1904-1984), (Wang Zaishan) már gyermekkorában érdeklődött a harcművészetek iránt és 7 évesen "Buku"-t (birkózás Mandzsu nyelven) kezdett tanulni, amitől a jó testalkat mellett erős és energikus mozgásra tett szert. 8 évesen gyakran elkísérte apját Yangék házába. Apja Yang Jianhou és Yang Shaohou tanítványa volt. Yongquan éles eszű, derűs gyerek volt, akit Mr. Jianhou kedvelt és megengedte neki, hogy megtanulja a Yang család harcművészetét. Mr. Jianhou megparancsolta neki, hogy fogadja el Yang Chengfut, Jianhou 3. fiát, Mestereként. Ettől kezdve apjával gyakran mentek Yang házába, ami a főváros nyugati részén volt, harcművészetet tanulni.

Yonquant az apja gyakran küldte segíteni Yangékhoz a háztartási ügyekben miközben gyakran hallotta Jianhou és Shaohou (apát és fiát) eszmecseréjét a harci technikákról. Shaohou néha lelkesedésében megkérte Yongquant, hogy tegyék össze a kezüket, hogy megérezze az erejét; Yongquannak jó alapjai voltak a "Buku"-ban, tudta, hogyan kell esni ezért nem volt mitől tartania és minden alkalommal, amikor Shaohou a "Gongfu Nagybácsija" gyors és vad erejétől a földre került, azonnal felállt és várta, hogy Shaohou ismét bemutassa képességét; ezen tulajdonsága miatt Shaohou különösen kedvelte. (A Gongfu közössében, mint egy családban Yang Chengfu volt Wang Yongquan Mestere, apja - Shaohou Chengfu idősebb testvére volt és Wang "Shibo"-ja, Gongfu Nagybácsija)

Shaohout ebben az időben "Mr. Nagy"-nak is hívták, támadásait könyörület nélkül vitelezte ki, brutális ereje, rosszindulatú harcmodora miatt vált "híressé". Akik megérezték ezt az erőt és Shaohou a levegőbe repítette őket, félelemmel telve és nem szívesen közeledtek ismét hozzá. Yongquan továbbra is gyakorolt Shaohouval, hogy megérezze az ereje irányát (Jin), erősségét és időzítését, még akkor is, ha megütve a földön kötött ki. Érezhette az erőt, de nem merte megkérdezni, hogy milyen erő az. Yongquan az évek alatt szinte észrevétlenül a hallottak és a látottak hatására képessé vált, hogy megértse a tapasztaltakat. Emiatt és azért mert Mr. Jianhou és később apja tanításaiban részesült, Mr. Yongquan megkapta a Yang családi vonal teljes továbbadását, a Belső Munka (Nei Gong), Erő irányok (Jin Fa) területén és magas megértésre tett szert a Lökő kezekben (Rou Shou).

Utána a későbbi évtizedekben folyamatosan gyakorolta az Old Six Routines (Lao Liu Lu) gyakorlatot, amit apjával együtt Mr. Jianhoutól tanult; a mozdulatok, amiket tanult különböztek attól, amit a Mestere, Yang Chengfu tanított.

1926-tól haláláig oktatta a TaiJiQuan művészetét.

/Forrás:http://www.chinafrominside.com/ma/taiji/weishuren1.html/

49. Tung Ying Chieh - Képek, videók

Összehasonlító képek Yang Chengfu és Tung Ying Chieh formái között

http://www.chipellis.com/Pictures/comparitive-pics/YCFandDYJ/Slow%20Compare%201.htm
http://www.chipellis.com/Pictures/comparitive-pics/YCFandDYJ/Slow%20Compare%202.htm
http://www.chipellis.com/Pictures/comparitive-pics/YCFandDYJ/Slow%20Compare%203.htm

Vegyes képek

http://www.chipellis.com/Pictures/Tung-Ying_Chieh/Tung-Ying-Chieh-Pics.htm

48. Tung Ying Chieh - Bot

Chip Ellis magyarázatát olvashatjátok a képekhez, aki 1974-ben kezdte tanulmányait Dong iskolájában. Tung Hu Ling (Tung Ying Chieh fia) tanítványa, majd 1990-ben első amerikai tanítványa lett Tung Hu Ling fiának, Dong Zeng Chennek. Chip Ellis jelenleg Honoluluban vezet iskolát.

"A következő képek az 1931-ben kiadott Yang Chengfu könyvből valók. A fekete ruhás T'ien Chao Ling, aki mint első számú tanítvány szerepel ebben a könyvben. Fehérben pedig Tung Ying Chieh látható, aki 3. számú tanítványként szerepel.

A képeken a Yang stílusú lándzsa alaptechnikáit mutatják be. Lándzsa helyett botot használnak.

Az tanultuk, hogy a bot a leghaladóbb fegyver, amit legutoljára tanulnak. Ismereteim szerint Tung Ying Chieh nem gyakorolta az összes fegyveres formát csak az egyenes kardot (jian) és a botot (gun).

Az első rész

Az alapvető technikák következnek. Lépésről-lépésre hajtják végre a technikákat lassú és közepes sebességgel. Ezeket arra használják, hogy megismerjék a forma alaptechnikáit.

Szúrás torokra

Szúrás szív vagy bal vállra

Szúrés térdre

Szúrás fejre

Második rész

Ebben a részben a mozdulatok sokkal finomabbak. Mintha körkörösen áramolna a technika, hasonló érzettel, mint a toló kezek gyakorlatnál, lassú és közepes sebességgel. Gyorsabban is lehet gyakorolni. Ezzel a sorozattal a ragadós energia még jobb érzékelését és a boton keresztüli érzékelést lehet fejleszteni.

Harmadik rész

Ebben a sorozatban haladóbbak a mozdulatok. Nagy sebességgel, erőteljesen és pontosan hajtják végre. Mindez megtanít arra, hogyan lehet a boton keresztül energiát közvetíteni és a harci energia fejlesztésében is jelentő szerepe van.

Amikor Randy és én ezeket a sorozatokat gyakoroltuk Honoluluban, egy 8 láb hosszú kerek fenyőrudat használtunk. Ritkán tartott ki a bot egy éjszakán át, általában eltört néhány mozdulat után. Végül a Kamehameha Iskola dombja fölötti erdőből vasfa csemetéket vágtunk, ami megoldotta a problémát. Ezeket a botokat nem tudtuk eltörni. (A vasfa szerkezete annyira sűrű, hogy lesüllyed a vízben. Ezek a botok nagyon nehezek.)

Negyedik rész

A gyakorlás ezen fokán a tanulók elsajátították a mozdulatokat és az energiát. Eljött az ideje, hogy a gyakorlatok egésze által fejlesszék a képességeket. A lenti mozdulatok alapvető előre és hátra irányuló mozdulatokat ábrázolnak, ami egy kontroll alatti, de szabad küzdelmet eredményez. A mozgások keményebbek lesznek, szabadabban kivitelezve.

Ez a szint már veszélyes. Bizalommal kell lenni a partner iránt, és ügyesen kell használni a képességeket, hogy ne okozzanak sérülést egymásnak. Úgy tűnik a bot felerősíti az energiát.

/Forrás: http://www.chipellis.com/Pictures/Spear-Set/spear_set.htm/

47. Tung Ying Chieh

Tung Ying Chieh (Dong Yingjie, pinyin, 1897-1961) Nagymester Hebei tartomány Ren megyéjében született. Keresztneve eredetileg "Wen Ke" volt, de később "Ying Kit"-ként ismerték. Harcművészeti tanulmányait Liu Ying Shounál kezdte, majd később Liu beajánlotta Li Zenhuihoz, aki a híres Taiji Mester volt Guang Fuban. Majd mellette évekig a Taiji Hao Iskoláját is tanulta Li Xiangyuan vezetése alatt, aki a jól ismert Hao Weizhen tanítványa volt.

Később hallotta Yang Chengfu hírét, aki a Taiji Yang Iskolájának vezetőjeként Pekingben tanított. Lenyűgözve tudásától próbált a diákjává válni és nagyon lelkes tanítványa lett. Yang nagyon elégedett volt vele és magával vitte utazásai során, majd létrehozta a "Zhi Rou Taijiquan Society"-t 1926-ban Shanghaiban és a "Nanjing Central Martial Arts Gymnasium"-ot 1928-ban Nankingban. Abban a 10 évben ő volt Yang fő instruktora.

Tung Mester nemcsak a harcművészetekben jeleskedett, de tapasztalt professzora volt az irodalomnak és a művészi fogalmazásnak. Főmunkatársa volt Yang híres könyvének, "Applications Of Taijiquan" amit 1931-ben adott ki a Commersial Press.

1934-ben Yang Mester Guangzhouba hívták tanítani. Yang elvitte Tungot és idősebb fiát Shouzhongot. Sajnos nehézséget okozott neki az akklimatizáció, így fiával visszatért Shanghaiba. Megkérte Tungot, hogy maradjon és rábízta a tanítást. Yang Nagymester a következő évben meghalt.

1936-ban Tung Mestert felkérték, hogy Hong Kongban tanítson, ahol megalapította a híres "Tung Ying Kit Taichichuan Gymnasium"-ot tovább erősítve a Yang stílusú Taijiquant.

1941-ben, amikor a Japánok elfoglalták Hong Kongot, Tung Mester Macauba költözött és ott is alapított egy Taiji Iskolát. 1945-ben a háború után visszatért Hong Kongba és magához hívatta 3 fiát, (Hu Ling, Jinling, Jinbao) hogy segítsenek a Taijiquan oktatásában. A sok év alapos tanulása, mély megértése és gazdag tapasztalata alapján Tung megírta klasszikus művét "The Meaning And Significance Of The Taichichuan" címmel, amelyben saját gondolatait is közzétette . A könyv azonnal siker lett és széles körben vásárolták.

Neve legendaként terjedt a Taiji művészetében és Távol-Kelet minden részéről meghívásokat kapott. Későbbi éveiben beutazta Thaiföldet, Szingapúrt és Malajziát hirdetve és tanítva a Tai Chit és Iskolákat alapított a fővárosokban. A legidősebb fia, Hu Ling, és később unokája, Kai Ying felváltva folytatták apjuk munkáját ezekben az iskolákban.

Tung Mester 1961-ben eltávozott és hírneve örökségként maradt ránk. Ennek fenntartásában sikeresen segített fia Hu Ling Hawaii-on, lánya Jasmine Mood Lay Hong Kongban, és unokája Kai Ying és Zengchen Los Angelesben és Hawaii-on, illetve ők ketten Európa különböző városaiban.

/Forrás: http://www.tungkaiying.com/tung_ying_chieh.shtml/

45. Chen Weiming

Chen Weiming, professzor, Taijiquan Mester és szerző volt. Születési neve, Chen Zengze, is ismert volt, de Weiming írói néven vált ismertté. Chen művelt családból származott a Hebei tartománybeli Qishuiból. A dédapja híres professzor volt, az anyja pedig képzett volt a kalligráfia területén. Mint a többi fiú Chen is a tanulmányi vizsgákra készülve, kínai klasszikusokat, kalligráfiát, esszé írást és költészetet tanult. 1902-ben középfokú "Juren" vizsgát tett, majd munkát is kapott a Qing Történelmi Hivatalban. Mindkét testvére professzor és szerző lett.

Harcművészeti tanulmányait Sun Lutangnál kezdte, akinél Xingyit és Baguat tanult. Taijiquan tanulmányait Yang Chengfunál kezdte, aki Yang Luchan, a Yang családi vonal alapítójának az unokája volt.

1925-ben elköltözött Shanghaiba és megalapította a Zhi Ruo Taijiquan Szövetséget.

Chen 3 könyvben foglalta írásba Yang Chengfu tanításait: "Taijiquan shu", "Taiji jian", Taijiquan da wen". Ezek a könyvek nemcsak tartalmuk miatt váltak jelentőssé, hanem azért, mert az első olyan könyvek közé tartoztak, amit tömegesen adtak ki. Írói neve, Chen Zengze, alatt több tudományos könyvet is írt. Sun Lutang és Zhen Manqing könyveinek az előszavát is ő írta.

Tanításain keresztül nem tett szert nagy számú tanítványra, mint Dong Yingjie és Zhen Manqing, de a könyvei fontos referenciák maradtak az 1900-as évek elején a Taijiquanról.



/Forrás:
http://plymarch.blogspot.com/2008/10/chen-weiming.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Juren/

43. Fu Zhongwen

Fu Zhongwen (1903-1994) a Tai Chi Chuan tiszteletre méltó Mestere és író volt. Gyermekkora óta Yang Chengfu tanítványa volt és miután elvette Zou Kuei Chenget, Yang Chien Hou dédunokáját, a család tagjává vált.

Yongnianban született, Hebei tartományban. Mielőtt 9 évesen Yang Chengfu tanítványa lett sokat nézte a Tai Chit gyakorló embereket és megpróbálta utánozni a mozdulataikat. Zhongwen igyekezete és szorgalma gyors fejlődést eredményezett mind tudásban, mind pedig a tanultak megértésében.

Amint serdülő korba lépett Yang Chengfuval együtt utazta körbe Kínát, Wuhantól-Guangzhouig, bemutatva a Tai Chit és segített az út alatt az oktatásban is. Yang Chengfu tanított és Fu Zhongwen bemutatta. Gyakran fogadta el más harcművészeti stílusok képviselőjének kihívását és egyetlen egyszer sem veszített, megvédve és megerősítve Mestere becsületét.

Mestere kérésére gyakran képviselte őt lökőkéz versenyeken és kiérdemelte a legyőzhetetlen ellenfél címet. Gyakorlótársai körében olyan tiszteletnek örvendett, hogy Yang Chengfu első tanítványa, Chen Wei Ming, Mestere halála után levélben ismerte el Zhongwen munkájának pontosságát és kiválóságát, mellyel visszatükrözte Mesterük művészetét.

1944-ben Fu Zhongwen megalapította a Yongnian Tai Chi Szövetséget, hogy folytassa Mestere munkáját és elérhetővé tegye a Tai Chit minden ember számára. A Szövetség mottójául: szorgalmat, kitartást, tiszteletet és őszinteséget választott. Azért választotta a Yongninan nevet, mert az kínaiul hosszú életet jelent és a fő célja a Szövetség megalapításával az volt, hogy az emberek a Tai Chi gyakorlása révén hosszabb életet élhessenek.

Fu Zhongwen hajlandó volt bárkinek ingyen tanítani, aki Tai Chit szeretett volna tanulni; az egyetlen haszon számára az a tudat, hogy az emberek egészségesebbé válnak a Tai Chi gyakorlásától. Fu Zhongwen igazi öröksége a Tai Chi világnak.

Fu Zhongwen az egész életét a gyakorlásnak és az oktatásnak szentelte. "Kína 100 Élő Kincse" közé választották, ezért volt a harcművész világ és családja számára végtelenül szomorú, amikor 92 éves korában Shanghaiban elhunyt.

Munkáját fia, Fu Sheng Yuan (1931-) folytatja.

/Forrás:
http://www.fushengyuan-taichi.com.au/Profile/GrandMasterFuZhongWen/tabid/71/Default.aspx/

37. Yang Zhen Duo

Yang Zhenduo Mester a Yang család 4. generációjának szülöttje és nemzetközileg elismerten a családi örökség hordozója és képviselője. 1926-ban született, nagyapja Yang Jian Hou, volt a Yang család 2. generációjából, apja pedig Yang Chengfu, a Yang család 3. generációs Mestere és e századunk egyik leghíresebb harcművésze. Yang Zhenduo az oktatásában igyekszik Yang Chengfu későbbi éveiben megerősített állásokat tanítani és saját gyakorlásában is megvalósítani.

Tanulmányait nagyon fiatalon az apjával kezdte, majd annak halála után idősebb testvérével folytatta. Nemcsak keményen gyakorolt, de élvezettel kutatta és igyekezett is megérteni azt. Szorgalmasan dolgozott, hogy megértse és megközelítse a Tai Chi Chuan filozófiáját. Mivel nagyon közvetlen és gondoskodó volt, a környezete tisztelettel és szeretettel bánt vele. Türelmében, mintha apja tükröződne vissza. Megszállottan hajtotta az a vágy, hogy átadja elődei tökéletes tudását és önzetlenül próbálta idejét annak szentelni, hogy megossza a Tai Chi Chuan "hasznát".

1960-ban Yang Zhenduo Taiyuanba költözött, Shanxi tartományba. Ez idő óta a Yang stílusú Tai Chi Chuan fokozatosan elterjedt Taiyuanon belül, majd további városokban, tartományokban és más országokban is. Több országot bejárt terjesztve a Yang család művészetét és 2008-ban eljutott Magyarországra is, ahol egy kard szeminárium keretében mutatta meg páratlan jártasságát a Tai Chi Chuan művészetében.

1980-tól a Shanxi Wushu szövetség alelnöke. 1982 megalapítja a Shanxi Yang Stílusú Tai Chi Chuan szövetséget, aminek azóta az elnöke. A szervezet mára több, mint 30 ezer tanítványt számlál és Kínában a legnagyobb harcművészeti szövetség a kategóriájában. 1998-ban Yang Zhenduo megalapítja a Nemzetközi Yang Tai Chi Chuan Szövetséget és a testület elnöki teendőit is ellátja. Vezetése alatt 1 éven belül 12 ország 28 centrumában több, mint 2000 tagja lett. A Kínai Wushu Akadémia 1996-ban Yang Zhenduot országa 100 legjobb Wushu Mesterei egyikének ismeri el. 5 könyvet írt a Tai Chi tanulásáról és számtalan cikke jelent meg. 3 teljes videó anyagot készített a Yang Stílusú Tai Chi rendszeréről.

/Forrás:
http://www.yangfamilytaichi.com/yang/biography/zhen-duo/

36. Yang Zhen Ji

Yang Zhen Ji 1921-ben született. 6 évesen kezdett az apjától és idősebb bátyjától tanulni. Nagyon keményen tanult, megértve a Tai Chi Chuan lényegét. Elég későn, 1940-ben kezdett el Tai Chi Chuant tanítani. Guangzhouból (Canton) elutazott, hogy oktasson Beijingbe (Peking), Tianjinbe, Guanxibe és Handanba. Nagyon komolyan vette a tanítást és ezért számos tanítványra tett szert. Egyszer ellátogatott az Egyesült Államokba is. Zhen Ji, több évtizedes tanítás és gyakorlás után magas szinten értette meg az apja által tanított képességeket. Elnöke volt a Handan Wushu Szövetségnek és a tagja volt a Hebei Wushu Szövetségnek. Ő írta a "Yang Chen Fu Style Taijiquan" (Yang Chen Fu Shi Taijiquan) című könyvet. 2007. március 27-én hunyt el.

/Forrás:
http://www.yangfamilytaichi.com/yang/history//

33. Yang Zhen Guo

Yang Zhen Guo (楊振國) 1928-ban született, kisgyerekként kezdte tanulni a családja által átadott Tai Chit. Jelenleg Hebei tartományban él, ahol sok éven keresztül gondoskodott édesanyjáról. A helyi térségben mindenfelé szakadatlanul tanította a Tai Chi Chuant. Egyszer Tajvanra látogatott, és jelentősen hozzájárult az ottani Yang stílusú Tai Chi Chuan fejlődéséhez. Zhen Guonak három lánya és két fia van. Yong Fang az elsőszülött és Zhi Fang a második fia.

1987-ben Yang Cheng Fu fiai, Zhen Ji, Zhen Duo és Zhen Guo építettek egy sírkövet, nyughelyet adva a múlt generációinak, a Yang család őseinek. Annak érdekében, hogy emlékezzünk a Yang stílusú Tai Chi Chuan eredetére, a Yang család temetési helye Yongnianban, Hebei tartományban történelmi emlékké lett nyilvánítva, és 1991 óta állami védelem alatt áll. Ezen kívül, adakoztak azért, hogy befejezzék Yang Lu Chan történelmi lakóhelyének restaurálását, megengedve a tanulóknak, hogy tisztelettel tovább élvezzék a helyet.

/Forrás:
http://www.yangfamilytaichi.com/yang/history//

32. Yang Zhen Ming

Yang Zhen Ming (楊振銘) (1911-1985)

Ismertebb nevén Yang Shou Chung (楊守中) 1911-ben született, Yang Cheng Fu mester legidősebb fiaként. Három öccse volt: az 1922-ben született Yang Zhen Ji, az 1926-ban született Yang Zhendou, és az 1928-ban született Yang Chung Kwok.

Már 8 éves korában nagy érdeklődést mutatva kezdte el gyakorolni a Tai Chi Chuant. Mikor az apja Yang Cheng Fu Shanghai-ba költözött az 1920-as években, valószínűleg, ő is odament ugyanabban az időben. Feljegyzések alapján a nagybátyjával Yang Shou Hou-val is tanult.

14 éves korára már az apja iskolájában segédkezett az oktatásban. 19 éves korára, a feljegyzés szerint, már maga tanította a kormány hivatalnokait. Elutazott Anhui tartományba, majd később Nanjing-ban tanított Tai Chit. Ezután az apjával utazott, Zhejiang, Fujian és Guangdong tartományt érintve.

Miután az apja elhunyt, Yang Shou Chung, aki addigra 26 éves volt, Guangzhou-ban (Canton) maradt tanítani, és addig ott tartózkodott, amíg el nem határozta, hogy Hongkongba költözik 1949-ben, ahol az élete hátralévő részét töltötte. (egyes források szerint a kommunisták elől menekült Hongkongba)

Yang Shou Chung a hongkongi otthona magányában tanított egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig. Módszere az volt, hogy a Tai Chi Chuant főként négyszemközti alapon tanította a tanítványainak.

Élete folyamán úgy ismerték, mint, aki keményen, elkötelezve dolgozott azért, hogy a legmagasabb szinten sajátjítsa el családja Tai Chi Chuan művészetét. Teljesen gyakorlottá vált a kard, szablya, lándzsa technikákban. Egy Yang mesterhez közelálló forrás állítja róla, hogy „A térdkalácsát körülvevő ín és szalagrendszer úgy nézett ki, mint a felszíni gyökerek egy tízezer éves tölgyfánál.”
A tanítási filozófiájában, Yang Shou Chung mester nagy hangsúlyt fektetett a Yin és Yang megértésének fontosságára a Tai Chi Chuanban, és a következetes betartására mindig, minden pozícióban és mozdulatban.

Yang Shou Chung-nak három lánya volt, Yeung Tai Yee, Yeung Ma Lee és Yeung Yee Li, akikre a tudását hagyta és jelenleg is oktatják apjuk művészetét.

Yang Shou Chung mester egyúttal átadta tudását a három legközelebbi tanítványának:

Ip Tai Tak-nak (1929-2004) aki, csendesen élve Ázsiában tanított.

Gin Soon Chu-nak, aki az Egyesült Államokban tanít (Boston), és Mestere engedélyével 1969-ben megalapította a Gin Soon Tai Chi Iskolát Észak-Amerikában, a Yang Tai Chi Chuan terjesztése céljából.

Chu King Hung-nak (1945-), aki Nagy Britanniában, Európában tanít és a Nemzetközi Tai Chi Chuan Szövetség (ITCCA) vezetője, amit 1971-ben Mesterével alapított.

Yang Shou Chung 1985-ben, 74 éves korában hunyt el.

/Forrás:

http://www.ntcca.co.uk/TaiChi/content/Biography3.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Yang_style_T%27ai_Chi_Ch%27uan
http://www.yangfamilytaichi.com/yang/history/#yang-shou-zhong/

25. Daoizmus 8. - Chang San-feng 3.

A T'ai Chi Ch'uan felöleli az erőfeszítés teljességét. A meditáció, az első lépés, a belső kultiváció puha és nyugodt erőfeszítése. A T'ai Chi Ch'uan mozgásai a kultiváció aktív, külső részei. A végső cél elérése érdekében kombinálni kell a külsőt és a belsőt, az aktivitást és a passzivitást, a keménységet és puhaságot.

A T'ai Chi Ch'uan-ról gyakran úgy írnak, hogy a "költészet a mozgásban". Olyan változatos mozgásokat tartalmaz, amelyek harmonikus móüdon a test minden részét megmozgatják. Minden formának költői neve van: "a kéz felhőhöz való lengetése", "tigrist viszünk a hegyre", "a szépésges hölgy dolgozik szövőszéken", "az arany kakas egy lábon áll" és a "vadló sörényének elválasztása".

A lágy, balett-szerű elegancia a T'ai Chi Ch'uan-ban alig árulja el azt a tényt, hogy a kedves, lassú külső formák mögött a világ egyik leggyorsabb, leghatékonyabb küzdő művészete ill. rendszere húzódik meg. Az eredeti T'ai Chi Ch'uan 108 alapmozgásból áll, amelyeket folyamatosan kell végrehajtani, esztétikai határozottsággal és világossággal, egyensúlyérzékkel és éberséggel. Minden mozgásnak olyan funkcionális jelentése van, amely messze túlmutat a gyakorlatok által létrehozott alapvető nyugalmon.

A test olyan könnyű és mozgékony lesz, hogy a klasszikus T'ai Chi Ch'uan gyakorlása során Ching szerint a test ébersége oly mértékben fokozódik, hogy egy tollpihét úgy érzékel az ember, mint egy, a mellkasára helyezett téglát. "A test olyan puhává és érzékennyé válik, hogy egy légy sem szállhat le rá anélkül, hogy azonnali reakciót ne váltana ki".

Feltételezik, hogy maga Chang San-feng mondotta: a T'ai Chi Ch'uan igazi önvédelmi ereje a lábakban gyökerezik. A lábban fejlődik ki, a csípőtől kapja az irányítást és az ujjakon keresztül funkcionál. Ha elkerülhetetlen küzdelemmel kell szembenézni, a T'ai Chi Ch'uan gyakorlója testben és lélekben teljesen laza marad. Itt van a T'ai Chi Ch'uan egyedülálló értéke. Sok küzdő rendszer kemény izommozgásoktól függ, amelyek feszültséget és feszességet hoznak létre, tehátkorlátozzák a mozgást és a sebességet. A támadónak hatalmas erő állhat rendelkezésére, de a T'ai Chi Ch'uan mester soha nem fogja átvenni ezt az erőt. Ellenfelét olyan helyzetbe manőverezi, amelyben a nyers erő tehetetlenné válik, vagy a támadó ellen fordul. Ezt a manőverezést mindig körmozgások kísérik, amelyek összhangban vannak a Ch'i áramlásával, míg ezzel szemben a lineáris, egyenes vonalú mozgások inkább megfojtják vagy megtörik a Ch'i áramlását. "Mindig kerekítsük la a sarkokatm ne legyenek éles szögletek" szokta mondani Daniel Lee, T'ai Chi mester. "A T'ai Chi úgy áramlik, mint az autópálya vagy az autósztráda, nem akadályozzák a test elfordulásai vagy visszahajlásai. A kar összehasonlítható a kerti locsolócső hajlatával. Ha ez a hajlat éles vagy összeszorul, akkor a vízáramlás abbamarad. Ugyenez a helyzet a karral. Ha szorosan meghajlítjuk, vagy megszorítjuk, akkor a Ch'i ármalása csak csörgedezéssé válik". Vegyük tekintetbe még azt a tényt is, hogy a T'ai Chi beavatottja ezt a körkörös mozgást higanyszerű mozgékonysággal tartja fenn; ellenfelének soha nem nyújt könnyű, álló célpontot. Keressük a Yin-t az ellenfél Yang-jában. Találjuk meg a gyengeséget az ő erősségében.

Az az elv, hogy a mozgásban mindig keressük a nyugalmat, azt is jelenti, hogy visszahúzódunk és az ellenfél támadása elől. Tudnunk kell, hogy mikor kell visszavonulnunk és mikor kell megállnunk, hogy elkerüljük az erők összeütközését. A bölcs beavatott tehát nem használ túlzó, különös vagy szélsőséges mozdulatokat. Mozgásait arra korlátozza, ami éppen szükséges a védekezésre és nem tesz többet. Nem kezd vakmerő hadonászásba. Ellenkezőleg, kivárja idejét, fenntartja blokkját és csak akkor lendül ellentámadásba, ha az ellenfél mintegy túlnyúlt önmagán és egyensúlyesztése került. Majd karjait használva, amelyek "kívülről puhák, mint a vatta, belül kemények, mint az acélrúd", megragadja a feléje lendülő támadót és ugyanabba az irányba lendíti, amelybe az illető már amúgy is mozgott. A megnövekedett impulzus általában azt eredményezi, hogy az ellenfél elveszíti egyensúlyát és elesik.

Ezt az elgondolást a mesterek gyakran úgy fejezték ki, hogy a test-lélek egységét egy magas bambuszpálmához hasonlították, amely soha nem törik el a heves viharban. A fához hasonló bambusz mindig sztoikusan enged a széllökéseknek. Természetesen elhajlik a szél irányába és azzal meghajlik. Abban a pillanatban azonban, amint a vihar elül, a bambusz azonnal visszalendül saját rendkívüli korbácshoz hasonló erejével. Éppúgy, mint a bambusz, az emberi testnek is célszerű engedni és meghajolni az erőszakos támadás előtt. Csak így kerülhető el, hogy a test megsérüljön vagy komoly sérülést szenvedjen. Minden ütés, bármilyen erős legyen is, mintegy tollpárnába csapódik be.

/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/

23. Daoizmus 6. - Chang San-feng 2.

A taoista történelemnek egy alig ismert alakja azonban mégis megkísérelte, hogy ezt a jótékony ismeretet átültesse a gyakorlatba. Egy taoista pap, név szerint Chang San-feng hozta létre állítólag a T'ai Chi Ch'uan-t, a "Nagy Végérvényes Ököl" elnevezésű gyakorlatrendszert és harci művészetet. Jóllehet születésének és halálnak időpontját nem ismerjük, a különböző történészek a Sung, a Yuan és a Ming dinasztiák korába helyezik Chang személyiségét.

Ha megbízhatunk a "Ming dinasztia története" c. munkában, amelyet Ch'ing tudósok állítottak össze, akkor ez a szokatlan misztikus magas, erőteljes ember volt, nagy súlyos szakállal (ez Kínában az életerő jele). Chang, akit fizikai megjelenése egyáltalán nem érdekelt, mindig ugyanazt a steppelt kabátot és szalmakalapot hordta, az időjárástól függetlenül. Chang-nak ugyanis mindig egyetlen taoista gondolat járt az eszében: "Sorsom tőlem függ, és nem az égtől." Ez azt jelentette, hogy a taoizmus az üdvösségnek egy individualisztikus filozófiáját képviselte; ennélfogva Chang elsődleges törekvése az volt, hogy hogyan őrizhetné meg az életét és hogyan kerülhetné el a sérülést és a halált. Elhagyta Liao Tung-ot, azt a tartományt, amelyben született Észak-Kínában, feladta bíróságon elfoglalt magas állását, és vándorolva kezdte kutatni a halhatatlanság módszereit. Fizikai tökéletességet kereső vándorlásai során tíz évet töltött a Shaolin Kolostorban, elsajátította a Ch'an-buddhista meditációt és önvédelmi művészetet. Annak ellenére, hogy a Shaolin Ch'uan köztiszteletben álló mestere lett, Chang úgy döntött, hogy visszavonul a zöldellő Wu Tang hegységbe, Hupeh tartományba. A Wu Tang hegység, huszonhét festői hegycsúcsával a visszavonult taositáknak mindig kedvenc remetesége volt. Amint a legenda meséli, Chang éppen kunyhójában elmélkedett, amikor - dél volt -, kívülről furcsa zajokat hallott. Kitekintve Chang azt látta, hogy egy kígyó tettrekészen összetekeredett, fejét felemelve sziszegett egy ragadozó héjára, amelyik egy felette lévő fenyőágon ült. Az erős madár lecsapott, könnyű zsákmányt sejtve. Miközben karmaival próbálta leszorítani a kígyót, csőrével indított támadást, amelyeket a csúszómászó következetesen kivédett azáltal, hogy körmozgásszerű tekeredésével és lengésével mindig sikerült elkerülnie a héja hajlott, hegyes csőrét. Majd a kígyó megkísérelte csúszkáló farkával elkapni a héja nyakát. A héja felemelte jobb szárnyát, hogy kivédje a támadást. Közben azonban a kígyó részben a madár bal lába köré tekeredett. A héja erőteljesen rázta a lábát és szárnyaival is csapkodott, hogy megszabaduljon ettől a végtagokkal nem rendelkező teremtménytől. Újra meg újra bökve a csőrével, a héja megkísérelte elérni és szétzúzni a kígyó fejét. A csúszómászó azonban folytonos hullámzó, spirális mozgásával soha nem nyújtott biztos céltáblát az erőteljes csőrnek vagy a karmoknak. Amint a madár elfáradt a folytonos, de sikertelen támadásoktól, mozgása átmenetileg kiegyensúlyozatlanná vált. Ebben a pillanatban, mielőtt a héja elrepülhetett volna, a kígyó összetekercselt formájából ostorszerűen kinyúlva odacsapott. Ez a csapás olyan pontos volt, hogy hogy a felkészületlen madár szinte azonnal holtan esett össze. Figyelve ezt az élethalál harcot, Chang felismerte, hogy tanúja volt egy tökéletes példának arra vonatkozóan, hogy az engedékeny legyőzte a jelentősebb nagyobb erőt. Visszaemlékezett a régi közmondásra: "Mi engedékenyebb, mint a víz? Mégis visszatér, hogy elkoptassa a sziklát." A Shaolin harci művészetek ismeretében Chang kezdte tanulmányozni a kígyó és a madár mozgását, a felhők, a víz és a szél által hajlítgatott fák mozgását. Így alakult ki a klasszikus T'ai Chi Ch'uan gyakorlatrendszer.

Hivatkozva a Yin-Yang elvre, ahol a szemben állók kölcsönhatásban vannak egymással, mint az eszköz és a cél; Chang az izmok megnyúlására, kitágulására vagy teljes nyújtására építette rendszerét, amely megelőzi az összehúzódást, a behúzást. Célja a tökéletes izomellenőrzés volt, amelyben egyik mozgás beleolvad a következőbe. A T'ai Chi Ch'uan tekinthető az első olyan fizikai terápiás programnak, amelyet speciálisan a hosszú élet előmozdítására, az egészséges test biztosítása érdekében hoztak létre.

Az önvédelem szempontjai ezen a ponton még nem merültek fel, mivel Chang egészen egyértelműen állította, hogy célja a halhatatlanság titkának a megtalálása. A T'ai Chi Ch'uan-t nem a küzdelem céljára hozták létre. Célja az volt, hogy az életet megőrizze és meghosszabbítsa. Ez nem jelenti azt, hogy ha valaki rendszeresen gyakorolja a "Nagy Végérvényes Ököl" gyakorlatrendszert, akkor fizikailag örökké fog élni, de arra tervezték, hogy segítsen a hosszú élet biztosításában. A Chi-nek a felhalmozásáról is azt gondolták, hogy belső élet-fokozó ereje van, amelyet a légzés-szabályozás vált ki. Így megfelelő légzési formák is beépültek a T'ai Chi Ch'uan-ba. A Chi bőségének a felhalmozására vonatkozó erőfeszítések érdekében a taoisták általában két kiegészítő technikát is alkalmaztak: ittak bizonyos gyógyszerészeti főzeteket, az alkímia révén előállított elixíreket; másrészt szellemi kultiváció útján is táplálták a Chi-t. Elutasítva az első módszert, mint időnként veszélyes és különben is "nem-természetes" fejleményt, amelyet későbbi taoista "vallásos" kultuszok vezettek be, úgy érezzük, hogy az utóbbi meditációs gyakorlat és a légzés-szabályozás a legfontosabb, különösen a huszadik század szennyezett környezetében. A taoista azt hitte, hogy hogy maximálisan koncentrált légzés-szabályozás révén belégzi a világegyetem Chi-jét a saját testébe, és ott egyesíti azt a saját maga által létrehozott Chi-vel. Ennek a kombinációnak az eredménye csak az élet egészséges megnyújtása lehetett. Ez a gyakorlat rendkívüli türelmet és következetesen mély meditációt igényel. A gyakorló, "szellemi böjt"-ben, figyelmét a légzésre és a kilégzésre, ennek az érzésére és hangjára összpontosítja. Ez a gyakorlat - kellő idő után -, lehetővé teszi, hogy a Chi-t cirkuláltassuk és bármely testrészbe irányítsuk.

/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/

15. Yang Chengfu (1883-1936)

Jian harmadik fia Yang Zhao-qing, mai népszerűbb nevén Yang Chen-fut. A Yang-stílusú TaiJiQuanban Yang Chen-fu neve a legimsmertebb, aminek az az oka, hogy a TaiJiQuan népszerűsíthető formává alakítása után ő indította el ennek a féltve őrzött művészetnek a széles körű elterjesztését.

Yang Chen-fu kedves fiatalember volt, aki gyermekként nem szerette gyakorolni a TaiJiQuant. Az volt a filozófiája, hogy “A TaiJiQuant nem egy ellenfél ellen, hanem ezer ellen lenne érdemes tanulni”. Emiatt a gyakorlást csak húszévesen kezdte el, miután belátta, hogy a TaiJiQuan utat mutat akár több ellenfél elleni harcban is. Felismerte, hogy a művészetet bárki alkalmazhatja, és hogy a gyakorlatok jótékony hatással vannak a különböző betegségekre is.

Yang Chen-funak köszönhető, hogy a TaiJiQuan ma az egész világon gyakorolható. Ő fordult szembe a hagyománnyal, miszerint csak a Yang család gyakorolhatja a TaiJiQuan művészetét. Ezért - miután tudását kitartó gyakorlással tökéletesítette és átalakította a technikákat, hogy azt akár idősek is gyakorolhassák -, körbeutazva Kínát és bemutatva a TaiJiQuant közel tízezer tanítványra tett szert. Az általa kialakított stílust hívják Nagy Yang-stílusnak, amelyre a könnyed és folytonos mozgású igen lágy mozdulatok jellemzőek, kihagyva a Chen-stílus ugrásait és dobbantásait.

Yang Chen-funak négy fia született, akik közül 3 ma is él, és szerte a világon tanítják a TaiJiQuant. Annak ellenére, hogy a fiai voltak, mégsem közelítették meg úgy apjuk tudását, mint Yang Chen-fu egyik tanítványa, Cheng Man-ching. A védekező technikákban Cheng olyan jártasságra tett szert, hogy kitartó próbálkozás során sem tudta senki megérinteni a mellkasát. Bevallása szerint ez a képesség még nem olyan nagy, mint mesterének. Ha Yang Chen-fu rátette egy ujját Cheng mellkasára, Cheng egyszerűen képtelen volt levenni magáról.

/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/

13. Yang Shao-hou (1862-1930)

A Yang-stílus családon belüli átadását Jian vitte tovább, akinek szintén három fia volt. A legidősebbet Yang Zhao-xiongnak, a legfiatalabbat pedig Yang Zhao-qingnek hívták. A középső fiú fiatalon meghalt. Yang Zhao-xiong, más néven Yang Shao-hou örökölte elődei erős harcias karakterét, és ez kellő alapot nyújtott ahhoz, hogy ő is magas szintre vigye a TaiJiQuant. Hétéves korában kezdett el gyakorolni, és szinte az első pillanattól kezdve a támadásra tette a hangsúlyt. Mestere volt a TaiJiQuan harcban való bemutatásának, valamint a rövid és gyors technikák alkalmazásának. Eleinte ő is a lágyabb technikákat gyakorolta, de később saját belátása szerint átalakította őket. A könnyed lépéseket élénk lábmunkára cserélte, amelyben gyors és lassú mozdulatokat váltakozva használt. Fürgén és erőteljesen mozgott, mozdulatait egyszerű lökéstechnikái és lángoló tekintete tette félelmetessé. Harcmodora pimasz és kegyetlen volt, mely vegyes érzelmekkel teli tiszteletet keltett másokban. Durva tanítási módszerei miatt nem dicsekedhetett annyi tanítvánnyal mint öccse, bár mind a ketten magas szinten értettek a TaiJiQuan művészetéhez.

Nanking-ban történt vele, hogy egy a hírnevére irigykedő harcos kereste fel, küzdelemre kérve őt. Jian ellenfele, a harc elkezdése után nem sokkal maró citromport szórt Yang szemébe, amitől átmenetileg nem látott. Éles hallása segítségével azonban képes volt meghallani ellenfele támadásait, így könnyűszerrel győzött. Ez az eset tovább növelte Jian hírnevét.

Kitűnő hallása és ereje mellett más képességekkel is rendelkezett. Képes volt a gyertya lángját magához vonzani és így eloltani. Célbadobásai kivétel nélkül pontosak voltak, ezeket sorozatban is be tudta mutatni.

/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/

11. Yang Jian-hou (1839-1917)

Yang Jian-hou, akit néha a “Harmadik”-nak hívtak, ugyancsak magas szinten sajátította el apja művészetét. Lándzsaforgatásban és golyódobásban különösen nagy jártasságra tett szert. Lándzsával képes volt úgy megemelni törékeny dolgokat, hogy nem tett kárt bennük. Példamutató volt egész élete, sőt a halála is. 1917-ben halt meg természetes halállal, melyet előre megálmodott. Fia leírása szerint az álmát követően felkelt, majd megfürödve és átöltözve búcsút mondott családtagjainak.

Jian az apja által könnyebbé és mindenki számára gyakorolhatóvá alakított TaiJiQuant terjesztette, melyet ma Középső stílusnak hívnak. A családon belüli átadást Jian vitte tovább.

/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/

10. Yang Ban-hou (1837-1892)

Yang Lu-channak három fia volt, közülük az első még születésekor meghalt. A másodikat Yang Yunek vagy Yang Ban-hounak, a harmadikat pedig Yang Jian-hounak hívták, ők később ugyancsak híres TaiJiQuan-mesterekké váltak. Mikor Yang Lu-chan már olyan idős lett, hogy nem tudott oktatni, Yang Yu vette át tőle a tanítómester szerepét. Yang Yu annak érdekében, hogy megfelelően tudja átadni mestere tudását, nap mint nap rendkívüli kitartással gyakorolt, nem ismerve fáradtságot és időjárási viszontagságokat. Emellett Yang Lu-chan sem engedte, hogy Yu szünetet tartson a tanulásban, így időnként ostorral büntette egy rosszul végzett gyakorlat miatt. Ezt Yu nehezen bírta, ezért többször megfordult a fejében, hogy megszökik otthonról. Apja látta Yu különleges tehetségét, ezért a szigorúsága mellett ügyelt arra, hogy ne veszítse el fiát. Yang Yu néhány év alatt igen magas szintet ért el a TaiJiQuan művészetében, ennek ellenére nem szeretett tanítani. Az általa tanított stílus Kis Yang-stílus néven terjedt el.

Yunek volt egy kedvenc szokása, amellyel vizsgáztatni tudta belső erejét. Hanyatt fekve néhány rizsszemet helyezett az alhasára, melyet egy hirtelen kiejtett “haaah” hang segítségével akár a plafonig is fellőtt.

/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/

Hosszú forma

Gyors forma

Lándzsa forma

8. Yang Lu-chan (1799-1872)

Yang-stílus

A mai napig megoszlanak a vélemények azt illetően, hogy a Chen-, illetve Yang-stílus közül melyik alakult ki először, a legtöbben mégis úgy gondolják, hogy a Chen több stílus keveréke így csakis a Yang lehet az eredeti irányzat. Néhány kínai történész szerint a Yang név ellenére ennek a stílusnak a megalapítása Chen Chang-Xin nevéhez fűződik. Ő titokban tanított két olyan embert, aki nem a Chen családhoz tartozott. Az egyik Yang Fu-kui volt, ismertebb nevén Yang Lu-chan, a másik pedig Li Pei-kuei.

Yang Lu-chan Észak-Kínában, Hebei tartományban született egy igen szegény család fiaként. Tízéves korában el kellett hagynia szülőfaluját, ahonnan Hennan tartományba ment megélhetését biztosítani.

Yang Lu-chan alacsony, vékony ember volt, aki TaiJiQuan-tanulmányait megelőzően északi harci művészetekkel foglakozott, köztük a Xiaolin (Shaolin) irányzattal is. Gyakorlásai során egy öreg mester felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, és azt javasolta neki, hogy menjen Chen Chang-xinghez TaiJiQuant tanulni. Mivel ebben az időben még szigorúan titkosan tanították a TaiJiQuant a Chen falun belül, ezért Yang azt találta ki, hogy beáll kertésznek a családhoz, hátha később megengedik, hogy tanuljon. A történet szerint, egy éjszaka mikor lefeküdt aludni, erős hangokra lett figyelmes a szomszéd épület felől. Miután felfedezte, honnan jön a hang, látta, hogy Chen Chang-xing tanítványaival TaiJiQuant gyakorol az éjszakában. Megtudva, hogy minden éjjel ott gyakorolnak, egy rejtekhelyet keresett magának, és éjszakáról éjszakára tanulmányozta a látottakat. Miután vége lett az edzéseknek, maga kezdte el a gyakorlást. Röviddel az egyik ilyen éjszaka után, Yang nem vette észre, hogy Chen Chang-xing nem feküdt vissza aludni, és így kiderült, hogy ő titokban gyakorolta az ellesett technikákat. A mester azonban látta, hogy Yang tehetsége átlagon felüli, ezért elkezdte tanítani, és átadta neki a generációról generációra szálló, féltve őrzött TaiJiQuan-technikákat.

Harminc év szorgalmas tanulás és gyakorlás után Yang visszatért szülőfalujába, és nyitott egy Tai He Tang nevű gyógyszertárat, amelyet a Chen család működtetett. Az üzlet a Wu család tulajdonában lévő házban volt, akik szintén rajongtak a harci művészetekért, és igen csodálták Yang Lu-chan jártasságát a TaiJiQuan művészetében. A helybéli emberek “pamut ökölvívásnak”, illetve “lágy boksznak” nevezték el lenyűgöző gyakorlatait és technikáit, amelyekkel sérülésmentesen lehetett ártalmatlanná tenni az ellenfelet. Rövid időn belül rengeteg tanítvány gyűlt Yang köré, sőt néhány év múlva, Pekingben, az állami hadsereg részére is tartott TaiJiQuan-képzéseket. A Wu család egyik fia, Wu Yu-xiang azt javasolta Yang Lu-channak, hogy menjen a fővárosba és tanítsa a dinasztia nemeseit és katonáit a TaiJiQuan alkalmazására. Yang rövidesen odautazott, és nagy hírnévre és elismerésre tett szert. Ezen időszak eseményeit több , az évszázadok során fennmaradt, érdekes történet őrzi.

Történetek Yang Lu-chanról

A Duan hercegi ház, a főváros egyik királyi családja, nagyszámú birkózót és harcművészt alkalmazott. A hírneves Yang Lu-chant több katona kihívta küzdelemre. Yang a kihívások nagy
részét elutasította, de a hercegi család egyik híres öklözőjének kihívását nem utasíthatta vissza. Yang azt javasolta, hogy verekedés helyett üljenek le két székre öklüket összeérintve és ebből a helyzetből próbálják meg egymást kimozdítani. Röviddel a harc elkezdése után, a bokszmester erősen izzadni kezdett, a széke vészesen nyikorgott, majd nagy reccsenéssel összetört, a mester pedig a földre huppant. Yang Lu-chan felsegítette a földről, és a bámészkodók előtt döntetlent hirdetett: “A mester jártassága valóban fenséges, csak az ő széke nem volt olyan erős mint az enyém”.

A bokszmestert annyira meghatotta Yang szerénysége, hogy évekkel a történtek után sem felejtette el dicsérni példás viselkedését és páratlan harci tudását. A későbbiekben valahányszor próbára akarták tenni Yang Lu-chant, ő egy könnyű lökéssel, sérülés nélkül, messze ellökte magától ellenfeleit.

/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/

6. Cheng Man-ching 2.

Még két videó a Professzorról, az első egy összeállítás, amiben megtalálható a pusztakezes forma, kard, páros kard és a toló kezek gyakorlása. A második videót Robert Smith kommentálja, aki tanítványa volt Chengnek és az alábbi sorokat tőle idézem.

"Cheng a brit nagykövetségen bemutatót tartott, de vékonysága miatt többen kinevették. A vele fellépő személy ekkor a közönséghez fordult és a nevetőkhöz fordulva mondta: ha ki akarják próbálni, csak jöjjenek. A válasz nem érte váratlanul. A legnagyobb fickó odament Chenghez és kérdezte, hogy milyen küzdelemfajtát szeret a legjobban. Cheng így válaszolt: "Amit akar". Az angol mintegy tíz láb távolságról meglendítette a bal öklét Cheng felé, de Cheng közömbösítette az ütést és fellökte támadóját. Az angol felugrott és bal kézzel ütött, de az eredmény ugyanaz lett. Aztán mivel már nagyon mérges volt, mindkét öklét a kis ember arcába akarta vágni, de Cheng elkerülte a támadást és a jobb tenyerét a nagy ember hóna alá téve, mintegy tíz lábnyira ellökte és követve az egyensúlyát vesztett testet az emelvény széléig, visszafogta, nehogy leessen, ami komoly sérüléseket okozott volna."

"Nem szabad azt mondani, hogy a Tai Chi nem igényel erőfeszítést. De igen. Teljes odaadó hit szükséges hozzá. Egyszer megkérdeztem Chenget, miért nem tudta egyetlen tanítványa sem képességeiben utolérni őt. Tömör válasza így hangzott: "nincs hitük". Hit, miben? Egyszerűen két alapelvben: az ellazulásban és a súlypont lesüllyesztésében, abban, hogy soha ne álljanak ellen és finoman mindig kapcsolódjanak az ellenfélhez."

/Forrás: Robert Smith - A Kínai Box/

2. Cheng Man-ching 1.

Cheng Man-ching (Zhèng Mànqīng, pinyin)

Zheng volt az utolsó olyan mester, aki megkapta az "Öt Klasszikusok Tudója" címet, mivel magas szinten űzte a kalligráfia, a gyógyászat, a költészet, a festészet és a harc művészetét. A TaiJiQuan művészetét Yang Chen-futól tanulta és úgy tartják jobban megközelítette mestere tudását, mint annak fiai. Ő volt, aki elsőként fogadott el nyugati kihívókat még idős korban is, így neki köszönhetjük a TaiJiQuan művészetének mai elterjedését.

Yang forma

http://www.youtube.com/watch?v=USJPmCZ6Efc

Egyszerűsített forma

http://www.youtube.com/watch?v=sjV9bx9unxQ

Oktatás közben

http://www.youtube.com/watch?v=FqNYHZEaUvw&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=LD95mHKAYhI

http://www.youtube.com/watch?v=HClR6elwak4&feature=related