40. Holdújév - III.

A kí­nai Újév az Újhold első napjával kezdődik és tizenöt nappal később, teliholdkor, fejeződik be. A tizenötödik napot Lampion Fesztiválnak hí­vják, naplemente után kezdődik az ünneplés, amikor meggyúlnak a szerte kiaggatott lampionok és az emberek felvonulnak az utcákon, a kezükben botra akasztott lampionokkal.

A kínai kalendáriumot a Hold és a Nap mozgásának a kombinációja alapján kalkulálják. A holdciklus körülbelül 29.5 nap hosszú. Helyrehozandó az eltolódást, a kí­naiak időnként beillesztenek egy-egy extra évet a kalendáriumba, összesen hét alkalommal egy 19 éves ciklus folyamán. Ez ugyanolyan, mint ahogy mi teszünk egy extra napot négy évenként a február hónap végére. Viszont ez az oka annak, hogy a Nap alapú kalendárium szerint a kí­nai Újév mindig más dátumra esik.

Újév estéje és az újév első napja családi ünnep, minőségileg a keresztény Karácsonyhoz hasonlítható a fontossága. A régi tradiciók erősen vallásos alapokra utalnak, annak idején az ünneplések központjában a Mennyet és Földet megtisztelő templomi ceremóniák álltak, sőt még régebbi gyökerekre utalnak a házi isteneket és az ősöket megtisztelő otthoni ceremóniák.

Az ősök tiszteletére bemutatott áldozat, a ritusok legfontosabbja, kapcsolatot teremt a családok élő és a már elhalálozott generációi között. Az eltávozott ősökről és rokonokról nagy tisztelettel emlékeznek ma is meg, hisz ők azok, akik megalapozták a család jelen és jövőbeli pozicióját.

A Újév előesti nagyvacsora az ősök tiszteletére készül. A hagyományok szerint akkor az ősök, láthatatlanul bár, de jelen vannak, s az élő családtagokkal együtt ünneplik az Újév kezdetét. A vacsora neve, wei lu, szószerint azt jelenti, hogy "körül ülni a háztüzet". A családi összetartás jelképe, megtisztelve az elmúlt generációk hosszú láncát, aminek a legutolsó szeme a jelenben élő család.

Az újévi ünneplés tizenöt napja

Az újév első napján szeretettel fogadják az Ég és Föld isteneit. Sokan aznap nem esznek húst, hanem egy vegetáriánus egytál étel a hagyományos ebéd, szerintük ez hosszú és boldog életet biztosít.
A második napon tovább folytatódik az ősökre emlékezés, de a kutyákkal is különösen jól bánnak aznap, mert a legendák szerint azon a napon teremtette Isten őket, tehát az minden kutya születésnapja.
A harmadik és negyedik napon a vejeknek kell tiszteletüket tenniük az anyósuknál, apósuknál.
Az ötödik nap neve pu wu. A napot az emberek otthonukban töltik, a Vagyon Istenét fogadják a házukban. Ilyenkor nem illik látogatóba menni, mert az rossz szerencsét jelentene mindkét résznek.
Hatodiktól a tizedik napig nagy partizások folynak, akkor illik meglátogatni minél több rokont, barátot és ismerőst. A vallásosak a szentélyeket is látogatják, ahol egészségért és jó megélhetésért imádkoznak.
Az Újév hetedik napja a földművesek ünnepe. Ilyenkor kiállí­tják a termékeiket és speciális italokkal ünneplik meg az alkalmat, amiket hét különféle zöldséggel, fűszernövénnyel kell készíteni. A vallás szerint az embert is a hetedik napon teremtette az Isten. Ezen a napon hagyományosan hosszú szálú laskát szokás enni, ami a hosszú életet jelképezi, azaz biztosí­tja, valamint nyers halszeletekkel készült ételeket, ami viszont szerencsét hoz.
Nyolcadik nap este újból van egy családi vacsora, ami egy éjféli imaszertartással végződik, Tian Gong-hoz, a Mennyek Istenéhez, imádkoznak.
A kilencedik napon a legendás Jáde Császárnak mutatnak be áldozatot.
A következő három napon tovább folytatódnak a családi és baráti partik. Tekintettel a sok gazdag étel fogyasztására az elmúlt hetekben, a tizenharmadik napon általában fogyókúráznak, vagyis egyszerű rizses ételeket esznek mustárlevélből készűlt főzelékkel.
A tizennegyedik nap a Lampion Fesztiválra való előkészületekkel telik, amit az utolsó, tizenötödik, napon ünnepelnek. Kidíszí­tik a házak elejét, előkészítik a petárdákat és a karókon hordozható lámpákat a parádéra.
Ezt a tizenötödik napot, a Shang Yuan Fesztivált, második Újévnek is lehet tekinteni. A város főterén lampion versenyt rendeznek, amire a nyerni akarók szebbnél szebb csodás lampionnal iratkoznak fel. Az est fénypontja pedig egy gyönyörű tűzijáték. Késő éjszakáig sétálnak az emberek és nevetve próbálják megfejteni a sokak lampionjáról lógó szójátékos rejtvényeket

/Forrás:
http://kina.mconet.biz/index.php?action=fullnews&id=283356&category=1095/

39. Holdújév - II.

A holdújév a kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepe, amelyhez sajátos dekorációs, díszítési népszokások kapcsolódnak. Falun az emberek mindmáig megtartják ezeket a szokásokat, egyebek között az úgynevezett páros újévi feliratok kiragasztását, a kapuisten képének kiakasztását, az újévi grafikák és a szerencsét jelző kínai kalligráfiák kitételét. A továbbiakban erről hallhatnak.

A feliratok, a kapuisten és a grafikák mind a gonosz elűzését szolgáló őszibarackfa táblából erednek. A monda szerint a Kelet-kínai tengeren emelkedett a festői szépségű Dushuo-hegy, más néven az Őszibarack-hegy, amelyen egy terebélyes őszibarackfa élt. Gyökerei 3000 li távolságra ágaztak szét (csak emlékeztetőül: egy li fél kilométernek felel meg). A fának egy óriási ága ív alakban egészen a földig hajlott, így egy óriási természetes kapu képződött a hegyen. A hegyen számos gonosz szellem, kísértet, szörny és démon lakott. Ezek a lények mind ezen a kapun közlekedtek. Ezért szörnykapunak nevezték. Az őszibarackfa tetején egy Arany kakas állt, amely minden kora reggel kukorékolt, a hajnalt jelezve. Ekkor a hegy szörnyeinek mind vissza kellett térniük a kapun keresztül. Két isten állt őrt a kapu két oldalán. Az egyik Shenshu isten, a másik Yulü isten volt. A két Kapuisten mindig árgus szemmel figyelte a szörnyek cselekedeteit. Amennyiben rájöttek, hogy valamelyik szörny valami rosszat csinált, szalmazsineggel összekötözték és a tigrisek elé vetették őket. Ezért minden szörny, gonosz nagyon félt a két Kapuistentől. Az emberek is követték példájukat, két őszibarackfa-táblára Shenshu és Yulü isten képét festették, vagy ráírták a nevüket és felragasztották házuk kapujának két oldalára. Így akarták elűzni a gonosz szellemeket és a szörnyeket.

A VII. században, a Tang-dinasztia korában Li Shimin császár gyakran arról álmodott, hogy a palota mellett szörnyek kiabálnak. Ezért két tábornoka, Qin Shubao és Yu Chigong minden este a palota bejárata előtt fegyverrel őrt állt, hogy elűzzék a szörnyeket. Ez az intézkedés igen hatásos volt. A császár ettől kezdve mindig édesdeden aludt. Később a császár két tábornokát kímélendő képüket felragaszttatta a palota bejáratának két oldalára, hogy elijessze a gonoszokat. Az egyszerű emberek a császár példáját követve házuk kapujára kitették a két tábornok, mint Kapuistenek képét.

Az újévi képek kiragasztása a Kapuisten képének kitételéből ered. Már az időszámítás előtti II-III. évszázadban is rajzolták és kiragasztották Shenshu és Yulü kapuisten képeit, hogy elűzzék a gonoszokat. A IX. század után olyan újévi képek is megjelentek, amelyek jókívánságokat, szerencsét, boldogságot kívántak. Például vannak olyan újévi képek, amelyek a bő aratást, a vágyakozást, a reményt ábrázolják és azt, ahogy tavasszal az emberek a bivallyal dolgoznak a mezőn. Kína hosszú történelme során négyfajta újévi fametszetrajz terjedt el az országban.

Az újévi feliratragasztás azt jelenti, hogy hagyományos kínai ecsettel a kalligráfia szabályait követve egy-egy mondatot írnak két piros színű papírszalagra. A két mondat, azok ritmusa harmóniában van egymással. Jelentésük jókívánságokat, a reményt, a szerencsét tükrözi. Például egy felirat pár két mondata így hangzik: „a petárdadurranás búcsúztatja az óévet, a Kapuisten képei köszöntik az újévet." Az újévi faliratokat mindig a kapu, vagy ajtó két oldalára ragasztják.

Még egy újévi népszokás van, amelynek megfelelően az emberek a fu-t, azaz a szerencsét, boldogságot jelentő kínai szót írják rá egy kocka alakú piros papírra. Az emberek ezt előszeretettel ragasztják az ajtókra, a falra, a kapu homlokzatára. Nem ritka, hogy az emberek fordítva ragasztják fel ezt a szót. Ez a kínaiban a szerencse megérkezését jelenti. Ez a népszokás ma nemcsak falun, hanem városban is nagyon elterjed, hogy emeljék az ünnep hangulatát.

/Forrás:
http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/1955/

38. Holdújév - I.

A kínai újév vagy holdújév (kínaiul: Chunjie, „tavaszünnep”) a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. Nincs ez másképp Magyarországon se, ahol az itt élő kínaiak – ha nem sikerül hazatérniük Kínába – igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének.

A tavaszünnep időpontja – hasonlóan a mi húsvétunkhoz – évről évre változik, s még a kínaiak közül is kevesen vannak, akik pontosan tudják, hogy milyen elvek alapján.

Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a tavaszünnep az európai naptár február 4‑éjéhez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik. A gyakorlatban a kínaiak a hivatalos naptárakból tudják meg, hogy az adott évben mikor tartják legnagyobb ünnepüket.

A tavaszünnep a tavasz s egyben az új év kezdete, s mint ilyen, két célt szolgál. Egyrészt alkalom arra, hogy a nagycsaládok tagjai összegyűljenek, megajándékozzák és jókívánságaikkal elhalmozzák egymást. Másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak ártalmaitól, illetve ilyenkor lehet a jó szerencsét biztosítani az új évre is.

Az ünnepre való készülődés már hetekkel a nagy nap előtt elkezdődik. A hagyományoknak megfelelően még az utolsó holdhónap nyolcadik napján egy különleges kását készítenek, ami nyolcféle gabonából és rizsekből áll, megszórva finom mogyoróval és aszalt gyümölccsel. Ez az étel kitart egészen a következő hónap tizenötödikéig: a Lampionünnepig. Az egy hónapos ünnep alatt édességeket ajánlanak fel a Konyha Istenének, amit azután maguk fogyasztanak el. A legfontosabb – a szokásos előkészületeken, ajándékvásárláson, sütés-főzésen kívül – az, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év ártalmas hatásaitól. A házat kisöprik, s ha van rá mód, kimeszelik, az ajtókat-ablakokat újramázolják. A takarítással azonban vigyázni kell: hogy a jó szerencsét ne kergessék ki az otthonokból, a szemetet mindig befelé, a szoba közepére kell söpörni, s onnan óvatosan kivinni, lehetőleg a hátsó ajtón. Ennek a szabálynak a megsértése az egész családra nézve súlyos következményekkel járhat. A háznak újév előestéjén tisztán kell ragyognia, s ekkor az összes söprűt és egyéb takarítóeszközt el kell rejteni. Ha ugyanis valaki újév napján is söpörne, azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.

Mivel az újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon fontos, hogy ilyenkor minden jól alakuljon. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát viselni s megszabadulni régi rongyaitól, és még a betegek is kikelnek ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak. Az emberek az ünnep előtt megpróbálják behajtani adósságaikat is, ha ugyanis újév napján valaki az adósuk, akkor, úgy vélik, egész évben tartozni fognak nekik.

Újév előestéje – amely egyszerre emlékeztet a mi szentesténkre és szilveszterünkre – az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A családok összegyűlnek, s együtt ünneplik az óév végét. Hagyományos játékokat – kártyát, madzsongot – játszanak, beszélgetnek, illetve az utóbbi években leggyakrabban tévét néznek. Az ünnephez hozzátartozik a petárdadurrogtatás – ez nem egyszerű zajkeltés, hanem a rossz szellemek elijesztésére is szolgál. Éjfélkor a ház minden ajtaját és ablakát kinyitják, hogy a búcsúzó év távozni tudjon. Az ételekből igyekeznek annyit készíteni, hogy bőven maradjon másnapra is; az ugyanis, hogy az óévből bőségesen maradt ennivaló az új évre, kedvező előjel. A halat egészben teszik az asztalra és csak a felét szabad megenni: a másik részt elteszik az Újév első napjára. Ez is szimbolikus értelmű, a "hal" ugyanis a kínai nyelben "yü", ami ugyanúgy hangzik, mint a "többlet", vagy "fölösleg" szó.

Az újév napjára különleges szabályok vonatkoznak. Nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni, halált, kísérteteket emlegetni – még a „négy” szám kimondása is tilos, mert hasonlóan hangzik, mint a „halál” (si). Az elmúlt évet sem ajánlatos emlegetni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon az új évben. A sírás sem megengedett: ha ugyanis valaki sír az év első napján, akkor egész évben sírni fog. Ezért aztán ezen a napon, bármilyen rosszak legyenek is, a gyerekeket sem szabad megverni.

Az újévi szokásokhoz tartozik a „piros tasak” (hong bao) ajándékozása is: egy piros ünnepi borítékba papírpénzt csomagolnak, s ezt adják a gyerekeknek, illetve a nőtlen fiatalembereknek. A borítékba rejtett pénzzel azonban vigyázni kell: az összegnek páros számnak kell lennie, a páratlan számok ugyanis bajt hoznak mind az ajándékozónak, mind a megajándékozottnak. A piros tasak felbontása az ajándékozó előtt, ha szerencsétlenséget nem is hoz, de nagy udvariatlanságnak számít. A kínai kisgyerekek piros színű borítékokban szerencsepénzt kapnak ajándékba, amit aznap éjjelre a párnájuk alá tesznek, hogy biztonságban megőrizze őket Újév napjáig - aztán szaladnak is elkölteni az első boltban. Éjfélkor és másnap hajnalban újra tűzijátékoznak az Újév köszöntésére, amitől majd elmenekülnek a gonosz erők és a jó istenek vigadoznak. Kis, vízben kifőtt, töltött tésztabatyukat és kerek rizssütit kell majd enni. Utóbbit azért, mert "gao"-nak hívják, ami a "magas" szóra rímel a kínaiban - ez azt jelenti, hogy az évek sorában eggyel magasabbra léptünk. A reggeli után nagy vizitelés következik, mindenki meglátogatja a szeretteit és a gyerekek még több szerencsepénzes piros borítékot tehetnek új ruhájuk zsebébe. Ezen a napon mindenki tradícionális kéztartással üdvözöl ismerőst-ismeretlent. Sárkánytáncosok járják az utcákat és - legalábbis a falvakban - minden ajtón bekopognak. A háziak szeretettel üdvözlik őket és újra előkerülnek a piros borítékok.

A piros a bőség, a szerencse, a gazdagság színe, ezért is piros az alapszíne minden újévi dekorációnak – a holdújév a kínaiak számára valóban „piros betűs ünnep”. Piros zászlókat, falragaszokat, képeket, lampionokat helyeznek el mindenütt, hogy biztosítsák a család gyarapodását.

A piros díszek mellett az újév elengedhetetlen kelléke a narancs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a „narancs”, az „arany” és az „édes” ugyanúgy hangzik (yam). Hasonló okból, mivel a „mandarin” és a „szerencse” kiejtése is megegyezik (kat), a mandarin is fontos szerepet játszik a kölcsönös megajándékozásban. Itt is ügyelni kell, hogy páros számban ajándékozzuk őket, egyébként nem hoznak szerencsét.

Mivel az egészséget és a hosszú életet jelképezi, földimogyoróval is gyakran találkozunk az újévi asztalokon. Fontos újévi kellék a nyolcszögletű tálca, amelyről nyolcféle rágcsálnivalóval kínálják a vendéget. Ezek mindegyike szerencsét hoz: a rizslisztből készült sütemény (gao) például ugyanúgy hangzik, mint a „magas”, így azt jelképezi, hogy fogyasztója az új évben magasabbra fog jutni a társadalmi ranglétrán. Hasonló okokból a tengeri moszat a meggazdagodást, a lótuszmag a bőséges fiúgyermekáldást, a szárított tofu (szójababsajt) pedig a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálja. Friss tofut felkínálni azonban tilos: a fehér a gyász színe!

Az újévi ünnepkör hagyományosan tizenöt napig tartott, manapság azonban némileg lerövidült, Kínában az emberek általában nem egészen egy hét szünetet kapnak. A jeles napokat az év 15. napján a lampionünnep zárja. Ezután Kínában visszatérnek a hétköznapok, s gyakorlatilag a következő újévig – az állami ünnepeket kivéve – nincsenek szabadnappal járó hagyományos ünnepnapok, csak kisebb jelentőségű ünnepi alkalmak.

/Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hold%C3%BAj%C3%A9v
http://teljessegesut.blogter.hu/12644/kina_-_ma_van_holdujev
http://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_New_Year
/