Yang-stílusA mai napig megoszlanak a vélemények azt illetően, hogy a Chen-, illetve Yang-stílus közül melyik alakult ki először, a legtöbben mégis úgy gondolják, hogy a Chen több stílus keveréke így csakis a Yang lehet az eredeti irányzat. Néhány kínai történész szerint a Yang név ellenére ennek a stílusnak a megalapítása Chen Chang-Xin nevéhez fűződik. Ő titokban tanított két olyan embert, aki nem a Chen családhoz tartozott. Az egyik Yang Fu-kui volt, ismertebb nevén Yang Lu-chan, a másik pedig Li Pei-kuei.
Yang Lu-chan Észak-Kínában, Hebei tartományban született egy igen szegény család fiaként. Tízéves korában el kellett hagynia szülőfaluját, ahonnan Hennan tartományba ment megélhetését biztosítani.
Yang Lu-chan alacsony, vékony ember volt, aki TaiJiQuan-tanulmányait megelőzően északi harci művészetekkel foglakozott, köztük a Xiaolin (Shaolin) irányzattal is. Gyakorlásai során egy öreg mester felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, és azt javasolta neki, hogy menjen Chen Chang-xinghez TaiJiQuant tanulni. Mivel ebben az időben még szigorúan titkosan tanították a TaiJiQuant a Chen falun belül, ezért Yang azt találta ki, hogy beáll kertésznek a családhoz, hátha később megengedik, hogy tanuljon. A történet szerint, egy éjszaka mikor lefeküdt aludni, erős hangokra lett figyelmes a szomszéd épület felől. Miután felfedezte, honnan jön a hang, látta, hogy Chen Chang-xing tanítványaival TaiJiQuant gyakorol az éjszakában. Megtudva, hogy minden éjjel ott gyakorolnak, egy rejtekhelyet keresett magának, és éjszakáról éjszakára tanulmányozta a látottakat. Miután vége lett az edzéseknek, maga kezdte el a gyakorlást. Röviddel az egyik ilyen éjszaka után, Yang nem vette észre, hogy Chen Chang-xing nem feküdt vissza aludni, és így kiderült, hogy ő titokban gyakorolta az ellesett technikákat. A mester azonban látta, hogy Yang tehetsége átlagon felüli, ezért elkezdte tanítani, és átadta neki a generációról generációra szálló, féltve őrzött TaiJiQuan-technikákat.
Yang Lu-chan alacsony, vékony ember volt, aki TaiJiQuan-tanulmányait megelőzően északi harci művészetekkel foglakozott, köztük a Xiaolin (Shaolin) irányzattal is. Gyakorlásai során egy öreg mester felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, és azt javasolta neki, hogy menjen Chen Chang-xinghez TaiJiQuant tanulni. Mivel ebben az időben még szigorúan titkosan tanították a TaiJiQuant a Chen falun belül, ezért Yang azt találta ki, hogy beáll kertésznek a családhoz, hátha később megengedik, hogy tanuljon. A történet szerint, egy éjszaka mikor lefeküdt aludni, erős hangokra lett figyelmes a szomszéd épület felől. Miután felfedezte, honnan jön a hang, látta, hogy Chen Chang-xing tanítványaival TaiJiQuant gyakorol az éjszakában. Megtudva, hogy minden éjjel ott gyakorolnak, egy rejtekhelyet keresett magának, és éjszakáról éjszakára tanulmányozta a látottakat. Miután vége lett az edzéseknek, maga kezdte el a gyakorlást. Röviddel az egyik ilyen éjszaka után, Yang nem vette észre, hogy Chen Chang-xing nem feküdt vissza aludni, és így kiderült, hogy ő titokban gyakorolta az ellesett technikákat. A mester azonban látta, hogy Yang tehetsége átlagon felüli, ezért elkezdte tanítani, és átadta neki a generációról generációra szálló, féltve őrzött TaiJiQuan-technikákat.
Harminc év szorgalmas tanulás és gyakorlás után Yang visszatért szülőfalujába, és nyitott egy Tai He Tang nevű gyógyszertárat, amelyet a Chen család működtetett. Az üzlet a Wu család tulajdonában lévő házban volt, akik szintén rajongtak a harci művészetekért, és igen csodálták Yang Lu-chan jártasságát a TaiJiQuan művészetében. A helybéli emberek “pamut ökölvívásnak”, illetve “lágy boksznak” nevezték el lenyűgöző gyakorlatait és technikáit, amelyekkel sérülésmentesen lehetett ártalmatlanná tenni az ellenfelet. Rövid időn belül rengeteg tanítvány gyűlt Yang köré, sőt néhány év múlva, Pekingben, az állami hadsereg részére is tartott TaiJiQuan-képzéseket. A Wu család egyik fia, Wu Yu-xiang azt javasolta Yang Lu-channak, hogy menjen a fővárosba és tanítsa a dinasztia nemeseit és katonáit a TaiJiQuan alkalmazására. Yang rövidesen odautazott, és nagy hírnévre és elismerésre tett szert. Ezen időszak eseményeit több , az évszázadok során fennmaradt, érdekes történet őrzi.
Történetek Yang Lu-chanról
A Duan hercegi ház, a főváros egyik királyi családja, nagyszámú birkózót és harcművészt alkalmazott. A hírneves Yang Lu-chant több katona kihívta küzdelemre. Yang a kihívások nagy
részét elutasította, de a hercegi család egyik híres öklözőjének kihívását nem utasíthatta vissza. Yang azt javasolta, hogy verekedés helyett üljenek le két székre öklüket összeérintve és ebből a helyzetből próbálják meg egymást kimozdítani. Röviddel a harc elkezdése után, a bokszmester erősen izzadni kezdett, a széke vészesen nyikorgott, majd nagy reccsenéssel összetört, a mester pedig a földre huppant. Yang Lu-chan felsegítette a földről, és a bámészkodók előtt döntetlent hirdetett: “A mester jártassága valóban fenséges, csak az ő széke nem volt olyan erős mint az enyém”.
A bokszmestert annyira meghatotta Yang szerénysége, hogy évekkel a történtek után sem felejtette el dicsérni példás viselkedését és páratlan harci tudását. A későbbiekben valahányszor próbára akarták tenni Yang Lu-chant, ő egy könnyű lökéssel, sérülés nélkül, messze ellökte magától ellenfeleit.
/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése