A TaJiQuan-t a Pihekezű Halhatatlan, Chang San-feng alapította. A Halhatatlan a Sung dinasztia (960-1126) második felében született a Liaotung beli I-chou-ban. "Hét láb magas, darucsontú szálegyenes tartású ember volt. Az arca kedves szemöldökével és nemes vágású szemével az ősi holdhoz hasonlított. Lándzsa alakú szakálla télen-nyáron ugyanazon bambuszkalap alól kandikált ki." Hung-wu uralkodásának 27. évében a Wudang hegységbeli Hupei-ben tartózkodott, ahol a kor klasszikusainak filozófiai írásait tanulmányozta. Éppen kedvenc művét olvasgatta, mikor egy vidám madár szállt az udvarába. Chang San-feng felfigyelt rá, és az ablakából hallgatta énekét. Kis idő elteltével, a madár meglátott egy összetekeredett kígyót a fa lábánál, abbahagyta az éneklést, kiterjesztette szárnyait és lecsapott ellenfelére. A kígyó hamar észlelte a veszedelmet; a madár támadásait körkörös hajladozással, ide-oda mozgással és hullámzással próbálta kivédeni. Ha a madár a fejét támadta, a kígyó elhúzta a fejét és a farkával csapott vissza, ha a madár a farkát támadta, a fejével ütött oda. Ahányszor ellentámadás érte, a madár tehetetlenül és zavartan szállt vissza a fára. Hosszú idő telt el így, döntő csapás nélkül. A Halhatatlan szerette volna közelebbről látni az egészet, de mire odaért, a kígyó és a madár eltűntek. Chang San-feng egyfajta kinyilatkoztatásként élte meg a kígyó és a madár küzdelmét, és ez megalapozta számára a TaiJiQuan elméletét. Maga az összetekeredett kígyó a TaiJi szimbólumára emlékeztette őt, amely szerint a lágy mindig felülkerekedik a keményen. Kedvenc időtöltéseit szinte mindig éjszaka végezte, mivel úgy vélte, hogy a Qit ilyenkor könnyebben lehet fejleszteni. Ezek a gyakorlatok a következők voltak:
- formagyakorlatok végzése újholdnál egy sötét éjszakán, növeli azt életerőt;
- kardtáncoltatás (a TaiJi kardos formagyakorlata) holdfénynél, amely Qit halmoz fel a testben;
- éjszakai hegymászás, amely erősíti és mélyíti a lélegzetet;
- klasszikusok olvasása esős éjszakákon, hogy tisztítsa a gondolatokat és
- meditáció éjfélkor, amely felragyogtatja a szellemet.
Tajvanon járva hallhatunk más történetet is Chang San-fengről és a TaiJiQuan kialakulásáról. Az egyik szerint Chang San-feng fiatal korában elhatározta, hogy magas szintű harcművész szeretne lenni. A kitartása és türelme megvolt ehhez, csupán az általa ismert stílusok nem feleltek meg számára. Egy hatékonyságában mindent felülmúló stílust keresett. Egyszer pihenés közben víziószerű látomása támadt. A látomásban 24 tündér jelent meg előtte, mindegyikük egy igen különös, az eddigiektől teljesen eltérő mozdulatot mutatott be. Ezek a technikák lenyűgözték Chang San-fenget, ezért miután magához tért, rögtön gyakorlásukhoz látott. Rövid időn belül sikerült elsajátítania a látottakat, mely a TaiJiQuan gyakorlatainak alapja lett.
Annak ellenére, hogy a TaiJiQuant Chang San-fengtől származtatják, az már korábban is létezett, bár más néven és elszórtan. Feljegyzések szerint a TaiJiQuanban ötvöződik két taoista technikarendszer, a ToNoa és a DaoYie. A ToNoa főképpen belső erőkkel foglalkozik, míg a DaoYie az izmok és inak fejlesztésével is
/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/
- formagyakorlatok végzése újholdnál egy sötét éjszakán, növeli azt életerőt;
- kardtáncoltatás (a TaiJi kardos formagyakorlata) holdfénynél, amely Qit halmoz fel a testben;
- éjszakai hegymászás, amely erősíti és mélyíti a lélegzetet;
- klasszikusok olvasása esős éjszakákon, hogy tisztítsa a gondolatokat és
- meditáció éjfélkor, amely felragyogtatja a szellemet.
Tajvanon járva hallhatunk más történetet is Chang San-fengről és a TaiJiQuan kialakulásáról. Az egyik szerint Chang San-feng fiatal korában elhatározta, hogy magas szintű harcművész szeretne lenni. A kitartása és türelme megvolt ehhez, csupán az általa ismert stílusok nem feleltek meg számára. Egy hatékonyságában mindent felülmúló stílust keresett. Egyszer pihenés közben víziószerű látomása támadt. A látomásban 24 tündér jelent meg előtte, mindegyikük egy igen különös, az eddigiektől teljesen eltérő mozdulatot mutatott be. Ezek a technikák lenyűgözték Chang San-fenget, ezért miután magához tért, rögtön gyakorlásukhoz látott. Rövid időn belül sikerült elsajátítania a látottakat, mely a TaiJiQuan gyakorlatainak alapja lett.
Annak ellenére, hogy a TaiJiQuant Chang San-fengtől származtatják, az már korábban is létezett, bár más néven és elszórtan. Feljegyzések szerint a TaiJiQuanban ötvöződik két taoista technikarendszer, a ToNoa és a DaoYie. A ToNoa főképpen belső erőkkel foglalkozik, míg a DaoYie az izmok és inak fejlesztésével is
/Forrás: Havasi András - A TaiJiQuan elmélete és filozófiája/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése