30. Taoista történet

A Taoista történet egy regényes igaz történet: Kuan Szajhung, a taoista aszkéta fiatalkori önképzését, igen csak érdekes életét, múltját eleveníti fel. A cselekmény az 1920-as években kezdődik Kínában, Senhszi tartományban. A koraérett arisztokrata gyerek kilenc évesen kezdi meg taoista tanulmányait, a belső alkímia, gyógynövénytan, az életerőt adó meditációs eljárások, a test energiaközpontjainak felébresztése, a qigong (légzésgyakorlatok), a Luohanok titkai, a zene, a költészet és a Tao-te-Ching tanulmányozása terén. Ennyire mélyen és tisztán kívülállók számára még sosem tárták fel a réges-régi hagyományokat. A Taoista történet a tapasztalatokban gazdag élettörténet révén izgalmas szellemi fejlődés folyamatát tárja elénk.

A fiatal Kuan Szajhung kitart tanulmányai mellett, dacolva szülei ellenkezésével és a háború előtti társadalmi nehézségekkel, sőt a háborúval is. Kitartóan halad tovább: a Tao nem könnyű út Szajhung számára, a Taoista történet részletes, átfogó képet ad azokról a szellemi erőfeszítésekről és fizikai-értelmi megpróbáltatásokról, amelyet ez az út megkövetel. A történet révén bepillantást nyerünk a Huasan hegység-beli kolostor falai közé, amely úgy ismeretes, mint élő legenda és mítoszok helye, melynek lakói különösek és hatalmasak. Itt tanul Szajhung, a kolostori rend szigorú Nagymesterének irányítása alatt.

De a konfliktusok sem állnak távol tőle. Hirtelen elhatározással, ellenkezve a mesterével, elhagyja a kolostort, hogy két évig a Kínai-Japán háborúban harcoljon. Visszatér a tanulmányaihoz, a történetben talán legérdekesebb, lenyűgöző, valódi tapasztalataihoz. Három éven keresztül egy földalatti labirintusban él, hogy a taoizmus olyan belső titkait tanulmányozhassa, mint az asztrális utazás, látomások megfejtése, a megvilágosodás mélyebb értelmének felderítése, a reinkarnáció kötöttségeiből való felszabadulás és a halhatatlanság elérése. Közben Szajhung szellemekkel, démonokkal is találkozik és küzdenie kell saját gyengeségei ellen is. Tapasztalatai révén beérkezik egy új világba, amelyben tudássá válik az ismeret, és megtudja, hogy igazából mit is jelent taoistának lenni.

A vándorló taoista megosztja velünk tapasztalatait. Egy taoista mester árnyalt arcképén túl erős sodrású történetet kapunk az emberről is, aki változatos, kalandos élete során bejárja a világot a Tao bölcsességének tanulása és gyakorlása közben. Képet kapunk arról a pontról is, ahol az időtlenség és a belső én találkozik. Szajhung történetét későbbi tanítványa, Deng Ming Dao mondja el, ötvözve az érzékeny prózát a felidéző, érzékletes leírással. A könyv a mester és tanítvány együttműködésének eredménye.

A Taoista történet megkapó érzékletességgel ábrázolja a tehetséges és bölcs ember jellemét, akinek élettörténete nemcsak izgalmas és tanulságos, hanem általa egy más korral, tájakkal és valóságokkal is meg ismerkedhetünk.

A Taoista történet c. könyv szerzője Kuan Szajhung tanítványa, Teng Ming-Tao (Deng Ming Dao, pinyin) aki harcművészetet és taoizmust tanul mesterétől. Den Ming Dao képzőművész és író is: remek fametszeteket és vízfestményeket készít. Munkái kiállításra kerültek a Brooklyn Múzeumban és az Oakland Múzeumban. A San Franciscói Öböl mellett lakik.

"Nem kell visszavonulni a világból. A taoisták kerülik a felelőtlen elvonulást. Maga az a törekvés, hogy tiszta, egyszerű és elvszerűen rendezett életet éljünk, már taoizmus. Szifu személyes taoizmusa abban az időben alakult ki, amikor Kína egyik legzavarosabb időszakát élte. Megtanulta megőrizni hitét a háború, a változó világ és a társadalom sodrása ellenére. Ő a bizonyítéka annak, hogy az ember lehet spirituális a legnehezebb időkben is .

Gyakran példálózik saját tapasztalataival, miközben segíteni próbál bennünket a továbbhaladásban. Elmesélte, hogy milyen nehezen tanulta meg a hszingji első mozdulatait és a társai mennyit csúfolták, ami miatt abba is akarta hagyni a gyakorlást, mígnem tanára el nem térítette szándékától. Történeteket mesélt a mérkőzéseirõl, a győzelmeiről és vereségeiről. Mesélt mestere szigoráról és bölcsességéről. Sok érdekes történetet mondott olyan öreg mesterekről, akik képesek voltak más dimenziókba lépni, jósolni vagy éppen látványos győzelmet arattak ellenfeleiken. Természetesen érdeklődésünk lassanként kiszélesedett, és szerettünk volna a történetek tanító jellegén túlmenni és többet is megtudni Szifu magánéletéről.

De Szifu mindig elzárkózott saját múltjának feltárásától. Egy taoista mesternek sosem szabad megmondania születési időpontját, születési helyét és egyéb személyes adatait. Ennek ellenére, mivel meglehetősen sok történetet mesélt magáról és tapasztalatairól, és mivel apai engedékenységgel válaszolgatott unszoló kérdéseinkre, valamennyit mégis csak sikerült megtudnunk a múltjáról." /részlet a könyvből/

Forrás:

Wikipédia
Teng Ming-Tao - Taoista történet