A kínai újév vagy holdújév (kínaiul: Chunjie, „tavaszünnep”) a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. Nincs ez másképp Magyarországon se, ahol az itt élő kínaiak – ha nem sikerül hazatérniük Kínába – igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének.A tavaszünnep időpontja – hasonlóan a mi húsvétunkhoz – évről évre változik, s még a kínaiak közül is kevesen vannak, akik pontosan tudják, hogy milyen elvek alapján.
Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a tavaszünnep az európai naptár február 4‑éjéhez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik. A gyakorlatban a kínaiak a hivatalos naptárakból tudják meg, hogy az adott évben mikor tartják legnagyobb ünnepüket.
A tavaszünnep a tavasz s egyben az új év kezdete, s mint ilyen, két célt szolgál. Egyrészt alkalom arra, hogy a nagycsaládok tagjai összegyűljenek, megajándékozzák és jókívánságaikkal elhalmozzák egymást. Másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak ártalmaitól, illetve ilyenkor lehet a jó szerencsét biztosítani az új évre is.
Az ünnepre való készülődés már hetekkel a nagy nap előtt elkezdődik. A hagyományoknak megfelelően még az utolsó holdhónap nyolcadik napján egy különleges kását készítenek, ami nyolcféle gabonából és rizsekből áll, megszórva finom mogyoróval és aszalt gyümölccsel. Ez az étel kitart egészen a következő hónap tizenötödikéig: a Lampionünnepig. Az egy hónapos ünnep alatt édességeket ajánlanak fel a Konyha Istenének, amit azután maguk fogyasztanak el. A legfontosabb – a szokásos előkészületeken, ajándékvásárláson, sütés-főzésen kívül – az, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év ártalmas hatásaitól. A házat kisöprik, s ha van rá mód, kimeszelik, az ajtókat-ablakokat újramázolják. A takarítással azonban vigyázni kell: hogy a jó szerencsét ne kergessék ki az otthonokból, a szemetet mindig befelé, a szoba közepére kell söpörni, s onnan óvatosan kivinni, lehetőleg a hátsó ajtón. Ennek a szabálynak a megsértése az egész családra nézve súlyos következményekkel járhat. A háznak újév előestéjén tisztán kell ragyognia, s ekkor az összes söprűt és egyéb takarítóeszközt el kell rejteni. Ha ugyanis valaki újév napján is söpörne, azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.
Mivel az újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon fontos, hogy ilyenkor minden jól alakuljon. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát viselni s megszabadulni régi rongyaitól, és még a betegek is kikelnek ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak. Az emberek az ünnep előtt megpróbálják behajtani adósságaikat is, ha ugyanis újév napján valaki az adósuk, akkor, úgy vélik, egész évben tartozni fognak nekik.
Újév előestéje – amely egyszerre emlékeztet a mi szentesténkre és szilveszterünkre – az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A családok összegyűlnek, s együtt ünneplik az óév végét. Hagyományos játékokat – kártyát, madzsongot – játszanak, beszélgetnek, illetve az utóbbi években leggyakrabban tévét néznek. Az ünnephez hozzátartozik a petárdadurrogtatás – ez nem egyszerű zajkeltés, hanem a rossz szellemek elijesztésére is szolgál. Éjfélkor a ház minden ajtaját és ablakát kinyitják, hogy a búcsúzó év távozni tudjon. Az ételekből igyekeznek annyit készíteni, hogy bőven maradjon másnapra is; az ugyanis, hogy az óévből bőségesen maradt ennivaló az új évre, kedvező előjel. A halat egészben teszik az asztalra és csak a felét szabad megenni: a másik részt elteszik az Újév első napjára. Ez is szimbolikus értelmű, a "hal" ugyanis a kínai nyelben "yü", ami ugyanúgy hangzik, mint a "többlet", vagy "fölösleg" szó.
Az újév napjára különleges szabályok vonatkoznak. Nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni, halált, kísérteteket emlegetni – még a „négy” szám kimondása is tilos, mert hasonlóan hangzik, mint a „halál” (si). Az elmúlt évet sem ajánlatos emlegetni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon az új évben. A sírás sem megengedett: ha ugyanis valaki sír az év első napján, akkor egész évben sírni fog. Ezért aztán ezen a napon, bármilyen rosszak legyenek is, a gyerekeket sem szabad megverni.
Az újévi szokásokhoz tartozik a „piros tasak” (hong bao) ajándékozása is: egy piros ünnepi borítékba papírpénzt csomagolnak, s ezt adják a gyerekeknek, illetve a nőtlen fiatalembereknek. A borítékba rejtett pénzzel azonban vigyázni kell: az összegnek páros számnak kell lennie, a páratlan számok ugyanis bajt hoznak mind az ajándékozónak, mind a megajándékozottnak. A piros tasak felbontása az ajándékozó előtt, ha szerencsétlenséget nem is hoz, de nagy udvariatlanságnak számít. A kínai kisgyerekek piros színű borítékokban szerencsepénzt kapnak ajándékba, amit aznap éjjelre a párnájuk alá tesznek, hogy biztonságban megőrizze őket Újév napjáig - aztán szaladnak is elkölteni az első boltban. Éjfélkor és másnap hajnalban újra tűzijátékoznak az Újév köszöntésére, amitől majd elmenekülnek a gonosz erők és a jó istenek vigadoznak. Kis, vízben kifőtt, töltött tésztabatyukat és kerek rizssütit kell majd enni. Utóbbit azért, mert "gao"-nak hívják, ami a "magas" szóra rímel a kínaiban - ez azt jelenti, hogy az évek sorában eggyel magasabbra léptünk. A reggeli után nagy vizitelés következik, mindenki meglátogatja a szeretteit és a gyerekek még több szerencsepénzes piros borítékot tehetnek új ruhájuk zsebébe. Ezen a napon mindenki tradícionális kéztartással üdvözöl ismerőst-ismeretlent. Sárkánytáncosok járják az utcákat és - legalábbis a falvakban - minden ajtón bekopognak. A háziak szeretettel üdvözlik őket és újra előkerülnek a piros borítékok.
A piros a bőség, a szerencse, a gazdagság színe, ezért is piros az alapszíne minden újévi dekorációnak – a holdújév a kínaiak számára valóban „piros betűs ünnep”. Piros zászlókat, falragaszokat, képeket, lampionokat helyeznek el mindenütt, hogy biztosítsák a család gyarapodását.
A piros díszek mellett az újév elengedhetetlen kelléke a narancs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a „narancs”, az „arany” és az „édes” ugyanúgy hangzik (yam). Hasonló okból, mivel a „mandarin” és a „szerencse” kiejtése is megegyezik (kat), a mandarin is fontos szerepet játszik a kölcsönös megajándékozásban. Itt is ügyelni kell, hogy páros számban ajándékozzuk őket, egyébként nem hoznak szerencsét.
Mivel az egészséget és a hosszú életet jelképezi, földimogyoróval is gyakran találkozunk az újévi asztalokon. Fontos újévi kellék a nyolcszögletű tálca, amelyről nyolcféle rágcsálnivalóval kínálják a vendéget. Ezek mindegyike szerencsét hoz: a rizslisztből készült sütemény (gao) például ugyanúgy hangzik, mint a „magas”, így azt jelképezi, hogy fogyasztója az új évben magasabbra fog jutni a társadalmi ranglétrán. Hasonló okokból a tengeri moszat a meggazdagodást, a lótuszmag a bőséges fiúgyermekáldást, a szárított tofu (szójababsajt) pedig a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálja. Friss tofut felkínálni azonban tilos: a fehér a gyász színe!
Az újévi ünnepkör hagyományosan tizenöt napig tartott, manapság azonban némileg lerövidült, Kínában az emberek általában nem egészen egy hét szünetet kapnak. A jeles napokat az év 15. napján a lampionünnep zárja. Ezután Kínában visszatérnek a hétköznapok, s gyakorlatilag a következő újévig – az állami ünnepeket kivéve – nincsenek szabadnappal járó hagyományos ünnepnapok, csak kisebb jelentőségű ünnepi alkalmak.
/Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hold%C3%BAj%C3%A9v
http://teljessegesut.blogter.hu/12644/kina_-_ma_van_holdujev
http://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_New_Year
/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése