A láma szinte suttogva, olyan halkan beszélt, hogy azonnal rá kellett figyelni teljes intenzitással. Azt hiszem ez volt a titka, a csend és a belőle áradó nyugalom. Pár másodperc elég volt neki ahhoz, hogy mosolyogva a kókuszpálmára hasonlító növényt, a domát, rágcsálva maga felé vonzzon mindenkit. Egyszerűen figyelni kellett rá. Kommunikációs zseni mondanánk mi, Buddhista Láma, mondanák Ők.- Ami ebben az országban történik, arra érdemes lenne odafigyelnie a világnak. Pici hely vagyunk, tudom, nincs hadseregünk, olajkészleteink, nincsenek aranytartalékaink, nincs semmink, ami az Önök értékrendje szerint fontos. Viszont szabad a lelkünk. Tudják Önök, hogy milyen az, szabad lélekkel élni? Biztos boldogabbak vagyunk, mint a nyugati emberek, bár hozzájuk képest tudom, hogy szinte semmink sincs.
- A Buddhizmusnak melyik az az eleme, amit Ön szerint nekünk európaiaknak is érdemes lenne megtanulnunk? Ha lehet ilyen kérdeznem, mi a boldogság titka?
- Hogy a titok? Hm, hát ez jó. Tudja Önök szerintem azért nem igazán boldogok, mert téves vágyaik és álmaik vannak. Mindig többet akarnak bármit is érnek el. Nagyobbat, szebbet, drágábbat. Ez illúzió, ezt kellene megérteniük, hogy illúziókat kergetnek, közben pedig szenvednek, egymással küzdenek és harcolnak, ahelyett, hogy visszafognák a túlzott vágyaikat. Mértékletesség, visszafogottság és sok kompromisszum. A boldogság a fejünkben születik, ez a titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése