2009. február 14., szombat

44. Faludy György haiku fordítások


Hattori Ransecu (1654-1707)

Mélykék az est.
A telihold az égre
sötét fenyőket fest.

Kató Suszon (1905-1993)

Szállongó falevél.
Lelassul az idő,
mikor a földhöz ér.

A harmatos kertben sétálunk ketten.
Belőle macska lett.
Én embernek születtem.

Naito Dzsósó (1662-1710)

Útmenti ibolyákat nézek.
Letépni bűn.
Itthagyni vétek.

Elhagyott minden égi hatalom.
A jéghegynél is hidegebb
a téli holdfény ezüsthajamon.

Nisivaki Dzsunzaboru (1894-1982)

A hajnal kristálytiszta s hangtalan.
Az ég ránk borult ékszeres szelence.
Talán Isten születésnapja van.

Ozaki Hószaj (1885-1926)

A gránátalma mindig meztelen.
Szárát szopja a szája.
Jaj, őrült szerelem!

Lángol az alkonyat.
Szememmel a vérpiros napban
kergetek egy vörös lovat.

Szajto Szanki (1900-1962)

Ha felakasztanának az újhold fogasára:
a tenger lábvizében
talpam szivaccsá ázna.

Tadszudzsi Mijosi (1900-1964)

A dűnéken fehér lepke lebeg,
s nagy öltésekkel varrja össze
a dombtetőt meg az eget.

/Forrás és ajánló:
http://www.terebess.hu/haiku/faludy.html
http://www.terebess.hu/haiku/

Nincsenek megjegyzések: