46. Si King - Dalok könyve

1

Sirályok ríjjogása,
szirten víz csillogása,
az a lepke-szép asszony,
urának méltó társa.

Elmerül, libeg, felszáll
lótusz és liliomszál;
látlak lepke-szép asszony,
gondom körötted kószál.

Álmom öblén kutatlak,
napom rád nyíló ablak,
elsüllyedsz és újra felszállsz,
kereslek és siratlak.

Bukdos a békalencse
a vízben föl-le, föl-le;
azt a lepke szép asszonyt
lantom, gitárom zengje.

Sulyom, sás, szittyó, káka,
mohák gyöngyös homálya;
kísérjen lepke-szép asszony,
dobom vad buffogása.

/Kormos István fordítása/

81

Bandukolok országúton,
a te köntösujjad fogom.
Ok nélkül ne gyűlölj bizony,
ne töltsd mérged barátodon.

Bandukolok országúton,
a kezedbe kapaszkodom.
Ok nélkül ne dobj el bizony,
ne töltsd mérged barátodon.

/Károlyi Ami fordítása/

184

Daru dalol kilenc lápon,
hangja hallik a mocsáron.
Halak buknak le a mélybe,
csillognak a zátony-háton.
Örömet ád a kert árnya,
van benn ültetett szantál-fa,
alját hullot lomb takarja.
Más hegynek a töve is más,
nosza egymást hadd csiszolja.

Daru dalol kilenc lápon,
hangja fölkereng az égre.
Halak csillognak sekélyben,
vagy lebuknak a mélységbe.
Örömet ád a kert árnya,
van benn ültetett szantál-fa,
tüske-bozót nőtt alóla.
Más hegynek a köve is más,
a jade-t is hadd csiszolja.

/Weöres Sándor fordítása/

211

Nagy földjeink fényesednek,
tízezernyi már a hasznuk,
érett búzánk learatjuk,
földmívesnek étkül adjuk.
Így van ez már évről évre,
ma megyünk a déli rétre,
jaj a gyomnak, jaj a gaznak,
kölesünknek szirma gazdag,
jó idő jön már miránk is
ajándékot kap bíránk is.

Áldozati jó kölessel,
áldozunk mi szép juhokkal
égtájaknak, isteneknek,
földjeink így ékesednek,
boldogság a földmívesnek.
Peng a lant és dob dorombol,
Föld szelleme kél a porból,
kérjük: édes esőt adjon,
földünkből kölest fakasszon,
hizlalódjék férfi, asszony.

Unokáink jönnek végre,
feleségük, kicsi kölykük
viszi étkük, viszi délre.
Rét-vigyázó jön a rétre,
kölest vesz jobb- s balkezébe,
megkóstolja, jó-e, szép-e.
Jó a mag az aratásra,
vígan foly a takarása,
unokáink sem pörölnek,
örvendeznek mind a földnek.

Zsuptetőként szoros kéve
mint kocsirúd nyúl az égbe,
a kalangyák, mint a vastag
sziget és domb, úgy dagadnak.
Ezernyi magtár kell a magnak,
ezernyi szekeret akarnak,
köles-, rizs-, és cirok-asztag
szerencséje a parasztnak.
Nem is ér majd soha véget
sem a vígság, sem az élet.

/Nemes Nagy Ágnes fordítása/

/Forrás és ajánló:
Si King - Dalok könyve
Elektronikus kiadás 1. rész, 2. rész/